United States or Somalia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Némelyiknek tisztán leolvastam az arczáról, hogy szeretne egy lépést előre tenni, de nem mer. Az asszonyok tátott szájjal, nehezen lihegve huzódtak meg a férfiak háta mögött, s csak lassan indult meg a beszéd, pár szó, mintha féltek volna megzavarni a levegőt. Befelé hajlott, láttam, mondta egy öreges, meggörnyedt vállú asszony s ledobta válláról a nehéz téglahordó kast.
Mi félünk, hogy ti nem féltek, Ti féltek, hogy hát ha mi sem félünk, Ők félnek, hogy miért félünk? Én félek, mert jó félni, Te félsz, mert szeretsz félni, Ő fél, mert tud félni. Mi félünk, mert megtanítottak félni, Ti féltek, mert hasznosnak látjátok félni, Ők félnek, mert nem tehetnek máskép. Én félek elkezdeni valamit, Te félsz folytatni valamit, Ő fél bevégezni valamit.
Egy reggel aztán felkészültünk, revolverekkel dugdostuk tele a zsebeinket, nem tudhatja az ember, hogy mi minden történhetik, előállott a kis kocsi két fürge hegyi lóval s elindultunk Halmágyihoz. Hajnalban már előrelovagolt egy legény, hogy bejelentsen bennünket nála. Igy is attól féltek a gazdáim, hogy kiizen elénk valami hazugságot s nem fogad el. Nem igen szereti az embereket.
Néhányan a fal felé pillantottak s az egyik azután komolyan maga elé nézett, mintha ki akarna valamit számítani magában. Mások várták, hogy mit akar s mikor látták, hogy már majdnem elhatározta magát, kezdtek kedvet kapni a munkához. Még féltek egy kicsit, de az egyik, mintha ketté akarná vágni a dolgot, gyorsan a pallérhoz ment s beszélni kezdett vele.
Sírt a márvány a fürész fogai alatt, nyögött az agyag a herkulesi marok szorításában, szikrázott a szilánk a véső, a kalapács, a reszelő súlyos érintésére, egy nagyszerű, haragos, zord szimfónia zenéje kisérte a művészi erőfeszítés isteni tornáját. A szerelmesek nevettek és féltek és elfutottak, mert szégyelték volna magukat, ha a verejtékező Cikiops észreveszi kiváncsiságukat.
Széles csontú, erős, nagyerejü, kemény legény, a hangja kilométerekig szárnyalt, amikor végigszántott a bűnösök lelkiismeretén. Soha senki nem látta mosolyogni, s borát is oly zord méltósággal itta a refektóriumban, mintha halálos mérget öblítene le a torkán. Hivei féltek tőle, de tökéletes megnyugvással rakták lábai elé bűneiket; édes volt kezéből a penitencia.
Azt mondta, ismert, mint kis leányt, s meg akartam tőle tudni, kik voltak szüleim. Eszthey nyugtalan mozdulatot tett e szavakra. Ki az a Kardos? kérdé feszülten. Mérnök, ki Genfben időzvén, fölkeresett bennünket Holcsi ajánlatával, de mi később kisült, hogy hamis volt, sőt nagy ijedtséget láttam az ügyvéden és Klárán ottléte miatt, mintha féltek volna attól, mit ő nekem beszélt.
A Nap Szava