United States or Micronesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem félelem volt ez, hanem valami furcsa borzadály attól a jövendőtől, melyet a mester rövid megjegyzése hirtelen szemeim helyesebben szólva a fantáziám elé rajzolt. Láttam magamat, mint mankóra szorult féllábú nyomorékot... Még a szívem is összeszorult. Árkaink frontjában most mindenütt csendesség lett.
A gyerekek utána bámultak; azt hitték, ragad vele a ló, nemsokára eltűnt a fasorban. Bözse meg Peti még akkor is kacagott rajta. Jaj, de furcsa volt, vihogott a leány, jaj, te Peti, te! Peti elégedetten röhintett rá: ühüm!
Különben is éreztük valamennyien, hogy olyan hétköznapiak vagyunk mellette, mint a templomos vasárnaphoz a kedd vagy a péntek. Csak bucsuzáskor elevenedtünk fel egy kissé. Az asszony derültebben mosolygott s bágyadt volt, mintha elálmosodott volna. Az egyik fiu végignézett kis gyermekes termetén, bizalmasan bólingatott s nevetve jegyezte meg: Milyen furcsa leszel, sehogyan sem tudlak elképzelni.
No, csakhogy látod. De azt is látom folytatta eltünődve hogy most nincs itt senki, aki parancsoljon. Egyedül vagy, magadnak pedig azt parancsolhatod, amit akarsz... nem? De nem ám! Furcsa... Dehogy furcsa! Tudhatnád, hogy a katona úgy értem, hogy a becsületes és bátor katona sohasem hagyja el azt a helyet, ahová állították.
Széchenyi pedig azt irta a királyról, királynéról, miniszterekről és népről, a mit irhat valaki abból az öntudatos czélból, hogy a cabinet noir levélfelnyitogató olvasóinak kellemetes lecturet szerezzen vele. Széchenyi még ekkor alig volt több, mint gyermek, és már mennyire diplomata! Furcsa passzióik vannak a nagy embereknek!
Ez azonban nagyon furcsa villám volt... Alig hogy kitört a nyugati ég nehéz sötétségéből, szétszakadt s utána szennyesbarna füstfelhőcske oszladozott bele a sötétségbe. Nyomában a nagy távolság miatt igen gyenge pukkanó hang szűrődött füleimhez.
Nincs nekem semmi, jó ember, de nem veszi be a természetem. Hát soha sem iszik? Nem én, soha. A kocsis végig mérte emberét, de nem szólt egy szót sem, csak a fejét csóválta, gyanusan vissza-visszatekintgetve az első ülésből arra a furcsa emberre, a ki soha sem iszik bort. Már jó darabig mentek, mikor a kocsis előhuzza a hólyagzacskót s pipára tölt.
Hanem a felesége mosni és takaritani járt és igy gyerek nélkül csak megtudtak élni. Az egyik szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne. Valami festő féle. Igy hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, minthogy a szobaurhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek.
Ne kacagj, szamár... nem vagyok részeg, kiáltotta neheztelve a vörös, de azért maga is nevetett és ajkai körül a furcsa grimaceok még szaporábban váltogatták egymást, mint az imént azért sem vagyok részeg, hiába számítottál rá, hogy bele fogok fordulni a pocsolyába... Figyelni kezdtem a beszédre. Mire számítottam én?
Valaminthogy az én szájam sem húzódott nevetésre, amikor ezekben a mostani még a rongynál is rongyabb köntösdarabjaiban megpillantottam. Emlékszem, hogy amikor először került szemem elé akkori hiányos rongyocskáiban nem bírtam elfojtani a kacagást, annyira furcsa figura volt.
A Nap Szava
Mások Keresik