United States or British Indian Ocean Territory ? Vote for the TOP Country of the Week !


Idegenkedtem attól, hogy az utczára menjek s aztán körülbámuljak, hogy merre is induljak meg hát. Nem vár senki. Hát elkezdtem diskurálni egy uri emberrel, a kire máskülönben nem tudok undorodás nélkül nézni. Rávitt a szükség. A társaság után érzett vágyakozás. Ez az ember, mondják mi előtt megnősült, az anyósának volt a szeretője.

Hátranézett, kereste s mikor visszament és a kőkerítéshez dülve, zokogva találta, méregbe jött. Hagyd már abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratná, ha csak egy volna neki. Van még otthon elég s jön még több is. Mert a szegény emberhez jön az is, a minek a gazdaghoz kellene menni... Az isten adta. Az, de a költséget nem adja hozzá.

Mert ha kihasad is a ködmön, azt bevarrja a varga, de ha börtönbe kerül a legény, azt a szégyent nem varrja már be senki. Hát csak így vannak eszerint s harmadnap beszélik egymásnak a pusztán az emberek: Úri mód mulatott a vásárba a Marci, hallja kend. Mögivott egyvégtibe tizenkét feketekávét. Főtárgyaláson

Atlasz úr különösen büszke volt arra, hogy holnap, midőn egy apátkanonok lesz a kastély szálló vendége s a vidék öszszes úri családjai asztalánál fognak ebédelni, egy valóságos grófné vigye a háziasszonyi tisztet, melynek az öreg asszonyság úgy sem tudott volna kellő méltósággal megfelelni.

Szerinte legnagyobb akadálya egymáshoz közeledésünknek az, hogy nem egyszerre ebédelünk; az uri rend öt és hat óra közt tartja a delet; mi pedig már 1 órakor kedves egészségére kivánjuk egymásnak az ebédet. Ebben igaza van, hanem azután azt állitja, hogy a vacsorakor ebédlők életrendje helyes, nem a mienk; mert ugy illik, hogy mikor az ember napi munkáját befejezte, akkor üljön le enni.

Eszébe jut a régi idő, mikor még ő is így mérte a pántlikát s így esküdözött egy krajczár nyereségért, s hálát ad az Istennek, hogy megáldotta törekvését és hogy módot adott neki, úri rangra emelni családját s megkímélni gyermekeit az élet aprólékos és szennyes küzdelmeitől.

Röviden óhajt felköszönteni egy ifjú párt mely önmagában sokkal boldogabb, hogysem hosszas szavakkal kellene boldogságot kívánni számára. De mielőtt elárulná, kire emeli poharát, egy kellemes hírt kell közölnie a jelenlévő úri társasággal.

És ha én lemondok javára a gazdag özvegyről, nem tudom, mi akadályozná abban, hogy feleségül vegye? Hát Boglár Klára, nőjjön a gyomrában! kiáltott Atlasz úr, elkeseredésében egészen megfeledkezve úri modoráról. Hát a levél a zsebedben? Boglár Klára elenyészett, megsemmisült. Bízd csak rám a dolgot; ha én beszélek Sándor fejével, vége lesz akkor Boglár Klárának.

Aztán micsoda maskara leszek én egy ilyen bugyogóban? Minden úri dáma hord bugyogót. Persze, hogy hord, csakhogy a szoknya alatt és nem posztóból, hanem lágy vászonból, vagy épen selyemből... okos! Aha! ez igaz... De nem tesz semmit. Ha lágy vásznunk vagy selymünk volna, abból csinálnók meg a bugyogót, mivel azonban nincs, abból kell megcsinálni, amink van.

Ugy áll tudniillik a dolog, hogy én, a mint itt lát tisztelendő ur, nagyon vallásos asszony vagyok. Tudom, hogy ez manapság szokatlan. Uri is, fiatal is, csinos is nem igen szokott előállani ezzel. Nem teszi ki magát annak, hogy lemosolyogják.