United States or Hungary ? Vote for the TOP Country of the Week !
Krebsler összecsucsorította a száját; a balkeze hüvelyk és mutatóujját az orra alá tette, azután cuppantott. Gyönyörű! mondta. És megismételte, megduplázva a „ny" t. Gyönynyörű! Mindenesetre meg kell előbb ösmerkednünk vélekedett a gróf.
Mindegy, motyogta, persze, hogy mindegy; hál' Istennek, nekem nagyon mindegy. Gina feléjök tartott; nagyon zavart volt még, de érezte, hogy neki is van köze ahhoz, amit ezek beszélnek most. Mindent akart tudni. Már nem volt többé kis leány. Krebsler lekapta előtte a kalapját és mély meghajlással, ünneplésen bókolt: grófné! Ahogy ezt mondta, abban minden benne volt.
Ugyanaz a mosoly volt ez, amelylyel az ezresbankót szokta odadobálni a bakk asztalra: a „mindegy" mosolya. Krebsler Simon nekifohászkodott. Ha meg tetszik engedni, leülök. Még belé sem kezdtem és máris elfáradtam. Mindegy, benne vagyok. Azon kezdem, hogy van nekem kereken négy millió korona vagyonom, ami megvan. A többi, legalább is még egy millió, lóg; de felém.
Krebsler mind a két kezét fölkapta örömében, úgy deklamált. De gróf úr, az Istenért! Van olyan, aki önbe nem szerelmes? Lehet olyan? Hiszen még én is!... A gróf megint mosolygott. Hja, édes Samu, az más. De a leánya! 'iszen még nem is ösmer; még nem volt szerencsém hozzá. Magam is csak hallomásból tudom, hogy csakugyan szép; mondják.
Elindult a gesztenyefasor felé, amely a gazdaságba vezetett: de amikor a virágos táblák mellett elhaladt, a borostyánnal sűrűn befuttatott lugasban, nem messzire tőle, megvillant valami fehérség. A gróf látott ott valakit. Az egyik vendégét, egy leányt. Krebsler Simon kisebbik leányát, Ginát. Egy pillanatig arra gondolt, hogy úgy tesz, mintha nem vette volna észre.