United States or Micronesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kissé korán jöttem... Mindegy, mindegy... Adj konyakot. A fiatal emberre kellemesen, de kényelmetlenül is hatott a nagy szivesség. Az ezredes önkéntes korában szerette meg, mert jó katona volt és kitünő lovas, de az olyan természetesnek tünt föl előtte, hogy valaki jó katona és jó lovas, hogy nem tartotta ezt elég érdemnek arra a megkülönböztetett jóságra, a mivel elhalmozta az öreg katona.
A válasz, amit társától kapott, ugyanily nyugtalan volt... ösztönszerűleg tehát az villant keresztül agyamon, hogy ez a két ember nem válhatik rám nézve veszedelmessé, mert ez a két orosz katona alighanem megszökött csapattestétől az ütközetek zűrzavarában s most menekülőfélben vannak, akárcsak jómagam. Ennélfogva tehát egy malomban őrölünk, ha nem is ugyanazon a kövön...
Merthogy a Vorschrift, az szentírás. Van-e még, könyörgöm, abból a tavalyi igazán príma jávorfából, amelyből szeptemberben azt a két métert vettem? Lám, mire gondol még ilyen helyen és helyzetben is egy szorgalmas esztergályosmester! Erre sem képes sorkatona, csak rezervista, akin csak a külső katona, a lényeg változatlanul civil és az is marad az idők és háborúk végeiglen...
A Pista bácsi csöndesen mosolyogva kérdezi: Hát ha valaki esik a hidrul lefelé: hunnan tudod, hogy szerelőmből esik-e, vagy szomoruságbul? Amaz zavarodottan elhallgat. Antalfi Józsep azt mondja: Egy kutya az valamennyi. Ha ki bírod: csak ki köll vönni... Időn túl Matiász Sós, mint aféle fiatal katona, a szombat délutáni dolgok alkalmával különféle gondolatokkal foglalkozott.
Szeretett volna katona lenni és csatában verekedni, nagy veszedelmekben emberek életét megmenteni, hajókat partra vontatni, bikákat megfékezni, malomkövekkel dobálódzni, cirkuszban láncot tépni, tüzes paripán nyargalászni, bebarangolni a világot, sárkányok barlangjába leereszkedni és fenevadaktól a földet megtisztitani, Ha mást nem, legalább kőből szerette volna mindezeket kifaragni és ilyenkor halálosan unta a művészi rangjával járó kötelezettségeket.
De mivel tapasztalásból tudtam, hogy a Regina apró, hunyorgó szemei még az én gyakorlott szemeimnél is élesebbek, óvatosságból megkérdeztem, hogy észrevett-e valamit és ha igen mit? A leány bólintott. Nem bizonyos, hogy jól látok-e... dörmögte gyanakodva, de mintha odalenn nem volna tiszta a levegő... A patvarba! Dehogy is nem az! Képtelenség, hogy ide most ellenséges katona eljuthasson
S csak most kezdtem hálás szívvel gondolni a véletlenre, amelynek szabadságomat köszönhetem. Mert hiába voltam elszánva a halálra inkább, semhogy a többiek sorsára jussak, amikor ott hevertem eszméletlenül a bokrok között levő gödörben, a leggyengébb orosz katona is foglyul ejthetett volna. Sem vele nem tudtam volna elbánni, sem önmagammal.
Vidovics az ablakon át a járókelőket nézte; a katona a kutyáját oktatta. A párbaj óta elválhalatlanok voltak, mintha a vágás, melyet a báró kapott, a bérmálás erejével szilárdította volna meg hétéves barátságukat. S ezt az avatottak igen természetesnek találták.
Horatius szatíráinak emberei maig is eleven emberek; a sorsával elégedetlen kereskedő, hajós, ügyvéd, katona ma is itt jár körülöttünk, a bohém szinész, ki egyszer herceg, másszor koldús s az életet fordítva éli, ismerős alak ma is, s ama dilettáns kullancsnak is megvannak a mai rokonai, aki Horatiusba csimpaszkodott a Via Sacrán.
A leányok csak nem akartak mutatkozni. Ejnye, a haszontalan! szólt magában Vidovics. Talán nem is volt próbájok? tünődött fönhangon a katona. Hiszen csak észre vettük volna őket?!... Kikerültek bennünket, felelt Vidovics. Vége a barátságnak. Nem értem. Hát én értem? De így van. Fölkelt, előkereste a kalapját s fütyölt a kutyájának. No hát így is jól van, szólt, mintha magában beszélne.
A Nap Szava
Mások Keresik