United States or Qatar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az asszony erre még jobban megijedt. Nem te! nem engedlek... A férfi kibontakozott s indult lefelé a lépcsőn: Menni akarok. Lenn a vizben állva várta meg, mig elővezették a lovat, fölkapaszkodott a nyeregbe s nekivágott a tengernek. Az asszony pedig végig esett a kis cseléd mellett a kövön s nyitott szemmel és hangtalanul lihegett.
A székek rendetlenül terpeszkedtek útjában. Olyan sok-sok széklábot látott, mintha mindnek legalább húsz lett volna. Mankója csúszott a kövön... Sapkája alatt pici hideg gyöngyszemek ültek ki a homlokára... Sehol senki. Csak a túlsó oldalon, egy kis kerek asztalnál egy öreg úr ujságot olvasott. Ugy tetszett, hogy az is elmegy. Ledobta az ujságot s a kis léces ajtón kilépett a térre. Jobb is.
János lehorgasztott fejjel feleli: Jobb lött volna, ha kisgyerök koromba agyonvert volna az apám... Parádé Mikor az állomásparancsnok olvashatlan aláírásával ellátott, kövön nyomott parancs megjelenik, mely szerint az ezred adja a holnapi templomparádéhoz a díszszázadot, legelsőbb az ezred segédtisztje káromkodik.
Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik zászlóalj tartozik adni a díszszázadot, a kövön nyomott papirost ismét a zászlóalj-segédliszt fogadja némi nehezteléssel s utána az alezredes úr, mert hiszen ép úgy adhatta volna ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és akkor semmi baj sem volna vele. Igy bele kell írni a zászlóaljparancsba, hogy a tizenegyedik század jut e dicsőséghez.
A válasz, amit társától kapott, ugyanily nyugtalan volt... ösztönszerűleg tehát az villant keresztül agyamon, hogy ez a két ember nem válhatik rám nézve veszedelmessé, mert ez a két orosz katona alighanem megszökött csapattestétől az ütközetek zűrzavarában s most menekülőfélben vannak, akárcsak jómagam. Ennélfogva tehát egy malomban őrölünk, ha nem is ugyanazon a kövön...
Az utolsóelőtti napon már nem mesélt a hölgy. Csak fogta Jung Kálmán kezét és simogatta. Ugy ültek csendesen. A szobaur a pincefalból kiálló kövön ült és rajzolta őket. Aztán a földre ejtette a vázlatkönyvet és felállt. Csomagolnom kell már mondta és bement a szobába. De nem csomagolt, hanem az asztalra könyökölve bámult ki a hegyekre és az ujjaival fésülte a haját.
Akkor már csak az anyja karjában volt a gyerek s a nehéz nagy asszony végig esett a kövön s a feje fölé tartva a hideg, most már csak alig pihegő kis testet, rikoltva követelőzött. Itt van, no most! Lássam, hát lássam! Mária, add vissza, Mária, ne vedd el. A sovány szomszédné hátrább huzódott és ugy imádkozott, hogy egy pillanatra meg nem állott a szája.
A Nap Szava
Mások Keresik