United States or Bouvet Island ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ha pedig még nem indultak el, csak van eszük s nem jönnek. Honnan tudjam én azt? Fogass be, én megyek eléje. Sándor, ha baj éri... Tudod, hogy kettő már meghalt... Ha ez az egy is meghal, akkor elvesztem az eszem... A gazda megfogta az asszony kezét, magához vonta s most már szorongva bámult bele a viharba maga is. Lenn a cselédek a pinczét üritették ki. Közéjük kiáltott: Pista! Nyergelj!...

Mellette egy kékszemű, hegyes bajuszú, nyírott ősz szakállú hajós csendesen felel: Beszélsz már mögint bolondokat... Mért, Pista bácsi? pattan föl amaz. A halottat én is kihúzom, pedig azt se érdemös. Nézze kend, legutoljára Pestön vöttem ki egyet a Dunábul. A Margit-híd alatt voltunk épen. A konstábler kiabált le a hidrul, hogy ott mén a halott, vögyük ki. Utána möntem, kivöttem, partra töttem.

A másik védekezve felel vissza: Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend engöm. Kend okos embör. Pista bácsi, kend katona is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, hogy nem mék utánna, aki szerelömből ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal bolond ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy mén a szerelöm, ahogy neki tetszik, mán mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, maradjon benne! Én nem mék utánna.

S maga is segített a létrával szaladni, hogy az urfit megszabadítsák fatális helyzetéből. „De most már csakugyan magam is majd megijedtem“. Monda a szerencsésen sikerült műtét után Pista, megveregetve az urficska orczáját gyöngéden. „Tanuld meg, hogy cseresznyefáról ne szedj madárfészket; mert az hasad: körtefáról szedhetsz“.

Hires a borairól, meg a felesége főztéről, s aztán arról, hogy olyan becsületesen számit fel mindent a vendégnek, hogy maga alig nyer rajta valamit. Ott delelőt tartottak a Pistáék s elébb, a mig az ebéd elkészül, hozattak egy kis papramorgót fehér czipóval appetitoriumnak. „Ejnye, de régi ez a czipó! monda Pista. Majd beletörik a bicska.“

Hanem tudja kend, Pista bácsi, ha én ma este a hajórul azt látom, hogy valaki a hídrul a vizbe ugrott, nem mék utána. Nem én. Ha belekívánkozott, maradjon benne. A hirtelen beállott csönd, amely a szavakat követte, mutatta nyilvánvalólag, hogy nincsenek a többiek a beszélővel egy véleményen. Megint csak az ősz ember szólt: Az nem úgy van, János. Az urak életiben is van keserűség.

A „veszett farkasszóra mind valamennyi ijedten ugrált fel a bogrács mellől s be nem vett volna a tokányból egy falatot azért az egész Lombardiáért; de Nefélsz Pista ülve maradt s kivágta a compánia becsületét. Hasztalan rémitgették a veszett tokánynyal, azt mondta : „de bár még egy hordó bora is megveszett volna az olasznak!“

Elvett egy igen szép és gazdag leányt, holott ő maga már nem volt fiatal, soha sem is volt szép és épen nem gazdag. Ehhez kell nagy bátorság. S mindenki bizonyítja, hogy Nefélsz Pista még a feleségétől sem félt, még attól sem ijedt meg soha. Mondanunk sem kell, hogy olyan sem volt soha, hogy valaki ferblibenmegijeszthettevolna Pistát. Nem vittek el tőle soha kasszát tizenkilenczczel.

Egyszer szaladnak a béresek nagy riadva Pistához, baj van: a kis urfi ott lóg a nagy cseresnyefán, felmászott a legtetejébe a szarkafészket leszedni, letörött az ág alatta, a lába oda szorult a két ág közé, most ott függ fejjel lefelé, ha le talál esni, kitörik a nyaka. „Szaladjatok a létráért frissen! kiálta Pista, mert különben elvész az örökség!

Feltépi a zsinórokat a gombokról, hát a nagy ménkű darab bükkfatapló ott ég már javában félóra óta: abba kapott bele egy szikra a rágyújtáskor, az égette olyan kegyetlenül Pista barátunknak a gyomrát. Persze, hogy a mint a taplót kidobták, a kolera is megszünt, csak egy nagy égés-hólyag maradt ott, Nefélsz Pista legelső ijedelmének örök emlékeül.