United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nóra eltűnt, csak egy lázas, őrjöngő érzés maradt meg belőle, az első és utolsó szerelem örök impressziója. Dömötör egyetlen hajszálat, egyetlen levelet, vagy képet nem talált, ami Nóra testi valóságát közelebb hozta volna érzékeihez. De minden pillanatban közelebb került ahhoz a nagyszerű elragadtatáshoz, amelyben évekig vergődött.

Akkor az enyém vagy; akkor minden leírt sorod az én termésem, ha te gondolod is el, mert utánam sír a lelked, akármerre is fordulsz a világon. Ez az örök szomjúság hozzám köt, mert még a reménytelenséged is az enyém. Nekem élsz; nekem alkotsz, és én ezt akarom.

Meg kell ezek után őszintén vallanunk, hogy az ő lelke nem volt nagy szenzációkra, tragikus szenvedésekre, vagy az önelemzés mártiromságára való. A saját egészségének örök forrásából táplálkozva, vágyai messze mögötte maradtak a lehetőségeknek.

Ez alatt mély sötét lett, az éjszaka holdatlan vala, csak az ég legmagosabb kúpjáról ragyogtak a csillagok, míg a láthatárra konyult oldalait a lángba borult faluk égése veresíté, s mint a homály nevelé a lakosok félelmét, a rettenet minden alakjának még borzasztóbb idomokat kölcsönözve, úgy a homályban mindig világosabban dühöngő tűz azt, a mit örök sötétben szerettek volna tudni, ragyogtatá ki.

Végre sok kalandjai után, melyeket, ha valaki összeszedni akarna, ezen czím alatt «Tál és pohár» legillendőbben bocsáthatná közre retirádát fuvatott a halál, és berukkolt az «edisti satis atque bibisti: Tempus abire tibi est» örök bíróhoz, rapportirozni ezen életéről, megtévén azon nagy retirádát, melyet még a legvitézebb hadvezér sem került ki. Bogdanu Gyurka, a moldovai bojár és kapitány.

S a természet elleni erőszak, melylyel élte végső perczeiben haragját és örömét érezhetővé tenni akará, ezennel véget vete a szerencsétlen életének. Szemeire a halál köde borult, s arczai kényszerített verese hirtelen mély sárgává vált. Tagjai még egyszer megrándultak, mintegy fölizgatva a halál vitája által, és azzal kinyújtóztak az örök nyugalomra.

Mintha valaki, aki láthatatlan, titokban be bekukucskált volna. Mit akarok mondani? Tulajdonképen csak egy nagy és örök mondanivalóm van s ezt olyan jól tudod. Szeretlek! Nagyon szeretlek és te vagy az első és egyetlen asszony, aki ezt így hallja tőlem, a szívem lelkem remegő, boldog, mindent kináló nagy vágyával utánad... Ne fordulj el.

És bármi csapást mért reánk a sors nem, nem a sors, hanem a hierarchiával szövetkezett proletariátus cselszövénye húgom szerelme örök és változatlan s én lélekben síromig nagybátyja maradok szegény Sándorunknak. E szent rokonsági kapocsnál fogva bátor vagyok újra kérdeni, minő levél az, melyet meg kellett volna mutatni?

Követem alássan, ott a tekintetes alispán úr, meg az öreg Babocsay, meg az ifjú Szodoray, és más számos nemes urak voltak, nem illik, és nem lehet mindent kifecsegni, a mit ily nagyúri emberektől hallunk, de csak annyit mondhatok, hogy már Kolozsvárt s majd minden erdélyi várost hamuvá égettek a tatárok, vagy százezer embert hordanak magukkal az örök kegyetlen rabságba, s legalább is négyszer annyit fölkonczoltak, nem lesz csoda, ha a szatmáriak egy reggel csak vért lelnek a Szamosban víz helyett, mert a meggyilkoltak vére egész Erdélyt elborítja már.