United States or United Kingdom ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megesküdött rá, hogy új életet kezd holnaptól fogva. Nem lehet az; folytatni, ami most van. Abba bele kell pusztúlni. Elhatározta, hogy reggel orvosért siet. Tanárt hív. Ha most Istenné válhatott volna, az egész mindenséget a felesége lába elé tette volna. Titokban könyezett és átkozta magát, a gyöngeségét. Felfelriadt és hallgatódzott. Csöndes volt az éjszaka, a beteg asszonyka nem is moccant.
Gyükerire zabot szórt, hogy a fa mögfogamzzon. No adott is ötven esztendő úta ölég epröt a malacoknak. Ilyen a fa. A fa csak úgy él, mint az embör, csak éppen hogy lába nincs. Lát mindönt, tud mindönt. Tisztán csak azért nyúl magosra, hogy széttekincsön a vidékön. Jó nép a fa, embörök. Leesött a faág. Mönyhért nészte. Legyüttél? kérdözte tülle. A faág a leszáratt leveleivel zizögött neki. Beszélt.
A művész stilizált falusi feszületet állított a sírdombja fölé, olyant, aminő Gyergyószentmiklós határán, az út keresztezésénél állott, sovány, vérzőfejű, töviskoronázott, kecskeszakállas Krisztussal, amint lába alatt a názáreti Mária zokog a fájdalomtól.
Földig lóg le róla a lába! A jegyző sunyított: Tudja, főuram, Jézus Krisztusnak sem derogált a csacsi; és mégis jobb, ha magam ülök rajta, mintha megfordítva volna. Azután nekifogtak annak, "amiből éltek"; tudniillik a kártyának és csudák csudájára mindjárt az első "kasszát" a jegyző söpörte be. Besöpörte a másodikat és a harmadikat. Megnyerte a negyediket, az ötödiket.
Kérdezték, hogy mi baj s arra újra elkezdődött a szegény tudatlan emberek kevésszavú beszéde, hogy: ropogott is, meg hogy befelé hajlott a homlokfal, s az öreg asszony újra ismételte, hogy: megfagyott a vére, a másik pedig, hogy alig birta a lába. Az uj asszonyok, leányok érkezésével nagyobb lett a lárma, az utcza közönsége is megállott, perczről-perczre nőtt a csoport.
Csak egyszer szólott oda a bejárónénak, a ki a konyhán tett-vett, hogy adja a lába alá a kis széket. A háta mögé is tétetett, egy párnát s kicsi, sovány, szintelen fejét az ablaküveghez támasztva, üresen bámult tovább maga elé.
Mióta a bál elkezdődött, mindössze hat órát aludt, s egyszerre úgy tetszett neki, mintha egy örökkévalóság óta volna ébren; mintha végigitta volna az összes pún háborúkat, a középkort, a reformációt, s Forgách tábornokné egész fiatalkorát. A banda áhítatosan ismélelte, amit Rác-Árokszálláson már mindenki tudott: Eltörött a hadnagy lába, Nem mehet a kaszárnyába.
Örvendünk egy ilyen érdemes férfi jelenlétén. Mondá az előbbi kérdező. Nincs miért, sőt ijedni fogtok, meghallván jövetelem okát; vága belé a dragonyos. S mi lehetne oly rémületes? Bedugta kardját a kapitány, jobb lába mellé húzván a balt és balkezét a markolatra, jobbját övébe tévén, mérges tekintetét fontos hivatalossá változtatá és ünnepélyes hangon tudakozódék.
A macska mind hizelgő volt, e mellett a fülemüléket fenyegették, de hízelgő volt a Kicsi is, ez a hizott poca, amely egész létalapját az udvarlásainak köszönhette s ezért röfögött oly bájosan. A nyugalmazott szamár a táncával hódított, a cirkuszkutya pedig az országútról nagy kavicsköveket hordott haza s negéddel rakta le az asszonyok, lányok lába elé.
A pék büszke nép, mert pantallóban jár, a fizetése több, nem rukkol és a bajonétja hosszú. Ellenben Matiász Sósnak pedig nem görbe a lába, ennélfogva a padot maga alól kirúgván, egy péket magához ragadott s miután magához ragadta, ellökte a táncosok közé, hogy menten bonyadalom támadt s a muzsika megállt. Mindíg ilyenkor szokott az ajtó kinyílni.
A Nap Szava
Mások Keresik