United States or Philippines ? Vote for the TOP Country of the Week !


Mi voltunk az utolsó tartalékosok, akik még hiányoztak. A mi bevonulásunkkal komplett hadilétszámon állt a divizió, amelynek vezére báró G. altábornagy úr ő excellenciája volt. A fiatal sorhadbeliek ismerték, mi öregebbek nem. Fél kilencre lenn voltunk a völgyben.

Sándor megpillantá nejét a szomszéd teremben és lassan feléje tartott. Ugyanekkor lépett be a plébános a másik ajtón s egyszerre érkezett Sándorral Klára mellé. Még sem érkezett meg atyám? kérdé Klára, kezét nyújtva régi barátjának. Dehogy nem! már itt is voltunk egyszer, felelt a plébános halkan, de jókedvűen. Az első, a kivel találkoztunk, az a haszontalan ember, az a Lándsa volt.

Lásd Lenke, ebben a kérdésedben tulajdonképen az én teljes igazolásom van. Te is úgy látod, hogy nem voltunk igazán egymásnak valók. Az asszony némán játszadozott a napernyőjével. Amikor arra szántam magamat, hogy megházasodjam, már azok közé számíthattak, akik a nem házasembereknek való szertelenségeket kitombolták magokból.

Midőn mi Jakabbal pár hónap előtt nála voltunk, barátságosan fogadott, mondá nevetve Enyingi. Jakab jár hozzájuk? kérdé csodálkozva Eszthey Bertalan észrevehető nyugtalansággal... Ő, ki kerüli legjobb ismerőseit! Hogy jár-e, nem tudom. Zalánczot, mint tudjuk, így hívják új birtokát, az ügyvéd ajánlotta neki, az ő közvetítésével szerezte meg.

Rettenetesen félti szegényeket; úgy látszik, arra számít, hogy főhercegekhez adja őket feleségül. Ejha! Akkor hát hiába hívnám meg őket vacsorára? Mit képzel? Hozzánk, a kollégáikhoz is ritkán ereszkednek le. Most vagy két este együtt vacsoráltak velünk a fogadóban, de csak azért, mert még nem volt lakásuk. Az őszszel is egy társulatnál voltunk: Balajtinál Miskolcon.

Hogy azután hogy folytatták a cimborák kivilágos kivirradtig, azt csak hallomásból tudta meg Tary Éva. Én is így tudtam meg ezt is, meg mindent, amit a városban széltében beszéltek. Valahol Beregben vadásztam akkoriban és hazafelé útba ejtettem nyírségi ösmerőseimet. Parády Ambrussal valamikor nagyon pajtások, sőt jóbarátok voltunk.

Olyanok voltunk az új egyenruhákban, mintha csupamerő »extrában« feszítettünk volna és nem bejöttünk volna, hanem hazamenőben lennénk az extrában, hadd dagadjon odahaza, ha meglát, a Rózsi vagy a Kati szíve. Pénzemet, mely a hazulról hozott százhúsz forinttal együtt, lovam árát is hozzáadva, ötszázhúsz forintot tett ki, ügyesen bevarrtam a blúzom belső zsebébe.

Valamivel fél hét óra után úgy a tábor jobb-, valamint balszárnyán, ahol mi lógeroztunk, élénk mozgolódás támadt. Also auf. Tíz perc alatt készen voltunk. Morelli kapitány úr nyeregbe kapaszkodott és kicsit borízű, rekedtes hangján elkiáltotta magát: Vorwärts, fiaim, éljen a haza! Dörgő éljennel válaszoltunk és elindultunk észak-keleti irányban a táborhelytől. Marsközben egyszer még visszanéztem.

Engedelmesen kulcsolta át a nyakamat és ott, ahol voltunk, a kedvesem lett. Másnap reggel fölébresztettem egy gyöngéd csókkal. Úgy tetszett, mintha tegnap óta csodálatosan megszépült és megnőtt volna. Amikor hirtelen kinyitotta szemét és talpra szökött, egy pillanatig tétován tekintett rám, azután lehajtotta fejét és mélyen elpirulva sütötte le tekintetét a földre.

Ma pedig a szinházban voltunk s mikor onnan haza jöttünk, Mira egy szót se szólt, csak bebujt az ágyába. A téáját is ott itta meg s csak nézett ránk, mint egy kis macska. Nem írsz a papának? kérdeztem tőle. Nem, felelt angol hidegvérrel s a másik percben már aludt. Így tehát, Kedves Atyám, az én levelemmel kell megelégednie, az elkényeztetett kis majom helyesirási hibái helyett.