United States or Ireland ? Vote for the TOP Country of the Week !
A „veszett farkas“ szóra mind valamennyi ijedten ugrált fel a bogrács mellől s be nem vett volna a tokányból egy falatot azért az egész Lombardiáért; de Nefélsz Pista ülve maradt s kivágta a compánia becsületét. Hasztalan rémitgették a veszett tokánynyal, azt mondta rá: „de bár még egy hordó bora is megveszett volna az olasznak!“
Az asszony intett, hogy érti. Fölállott s szép rendesen kezdett készülődni. A gyermeket lepedőbe hengergették, mielőtt elmentek volna, a Mária-kép alatt meggyujtottak egy mécsest s a tornácz padkájára egymás mellé ülve, szó nélkül várták a kocsit.
Tegye föl a kalapját, Ernesztine és menjünk, mondá pár nappal később Veronika kisded prémes bundájában és tollas kalappal fején lépve be az öreg komornához, ki ablaka mellett ülve nézte a háztetőkről lefüggő zuzmarát, s azt gondolta magában, hogy milyen jó dolga van annak, ki meleg szobájában ülhet. Ilyen hidegben akar grófnő sétálni menni? kérdé, megriadva hagyván el helyét.
E szavak után nem várva be Obrenné feleletét, ki álmélkodva hallgatta őt, gyorsan elhagyta a szobát és a lakást, de midőn fogatában ülve hazafelé hajtatott, nem volt megelégedve magával s csupán egy mentségét találta tettének, azt, hogy leánya boldogságát akarta minden, sőt bármi áron megmenteni...
Az egyik előre zuhant és kiterpesztett karokkal arcára esve, nem mozdult többet... a másik megfordult maga körül, azután leült a földre, mindkét kezét szájához szorította s néhány hörgő hang után úgy maradt ott ülve, mellére esett fejjel, mintha csak aludt volna. Tudtam, hogy megöltem őket. Én sohase hibázok.
És igy azért a tréfáért, hogy Diogenes egy hordóban ülve szidhassa az egész dolgozó és fáradozó világot s a vele nem tartó tudós társaságot; csupán azért az egy hordóért szüksége volt az egész emberi társaságra, s az athenei akadémiára. Ebből mai nap is érthetne valamit egy némely cynicus Diogenes. Egy szorgalmas bürokrata naplójából.
Mozdulatlanul ülve maradtam. Künn a barlang előtt hangok törték meg az esteli csendességet. Egy nyers hang valami parancsot adhatott a legénységnek és erre egy másik alázatos hang válaszolt: Dobre, goszpodin Podponutschik!
Még folyton tartott lelkében a forradalom, elzárkózott mindenki elől s csak magában szinezte ki a gondolatait, kislányos élénkséggel, de öntudatosan. Harmadnap már fölment, de a kép keveset haladt. Sokat beszéltek most már közelebbről, egymás mellé ülve. A férfi néha kipirult, a magáéban felejtette a leány kezét.
Másnap azzal az örömhírrel állított be házigazdájához, hogy az izzításnál biztató jeleket vett észre, ami az agg Bornemisszát olyan kimondhatatlan örömre gerjeszté, hogy fiatalos frisseséggel rohant le a lépcsőkön és majdnem a nyakába borult. Különös faragványú székébe ülve, ragyogó szemekkel figyelt minden szóra és észre se vette, hogy a ravasz José ügyesen másra terelte a beszédet.
Midőn bejelentetvén magát, a terembe lépett, Hermancet a pamlagon ülve, levélolvasással elfoglalva, találta, kinek szemében könnyeket látott, s ki némán intett, hogy foglaljon helyet közelében. Már harmadszor olvasom át e levelet, mondá szomorú, fátyolozott hangon. Dóziától jött az, félóra előtt kaptam, s úgy látom, ő nem hagyta el a fővárost, de nem akar visszatérni hozzám.
A Nap Szava
Mások Keresik