United States or Sudan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Dehogy arra! Előtted vessem le a szoknyámat? Eredj oda a nyírfa mögé és ott vesd le és ott vedd föl ezt a megadjusztált mesterművet is nesze! Gondold, hogy én vagyok Worth az meg ott a szalonom, ahol a dámák a toiletteket fölpróbálják. Regina kacagott. Feltűnt, hogy valami félóra óta minden semmiségen kacagott, amit azelőtt sohasem tett. Hein, barátom... kár, hogy nem vagyok dáma.
Midőn bejelentetvén magát, a terembe lépett, Hermancet a pamlagon ülve, levélolvasással elfoglalva, találta, kinek szemében könnyeket látott, s ki némán intett, hogy foglaljon helyet közelében. Már harmadszor olvasom át e levelet, mondá szomorú, fátyolozott hangon. Dóziától jött az, félóra előtt kaptam, s úgy látom, ő nem hagyta el a fővárost, de nem akar visszatérni hozzám.
Nekik a vasárnap délután az otthonlétel ideje. Délben rendes időben, asztalnál esznek tányérból, nem mint köznapon a tarisznyából. Továbbá köznapon csak egy félóra alvás jár ki étel után, míg vasárnap ez hosszabra nyúlhat és kényelmes heverés esik az otthoni kanapén, mi egyébként csak karos deszkapad, zöldre festve.
Félóra mulva kijött az öreg Bojth, Veress elkisérte a kocsiig s türelmesen hallgatta, a mint motyogva magyarázott valamit: kávéskanállal kétóránkint, azután jön a por ostyában, erős leves, csirkehus, a többit aztán elvégzi az Isten. Veress ráintett a fejével, hogy: igen, a többit majd elvégzi az Isten, s azzal visszament a házba.
Tiz perc alatt megtett így annyi utat, amennyit az ösvényen csak félóra alatt járhatott volna meg. Egy magasles volt a sűrüség közt; arra akart fellépni óvatosan, hogy onnan széjjelnézzen. De már elkésett. A bokrok közt erre tartott valaki. Már itt zörgött a magasleshez vezető cserkésző uton; az eléje hajló galyakat félretolta. Cipelhetett valamit, mert hallani lehetett, hogy a lélekzete zihál.
Tehát csak vigyázz magadra, Regina, morogtam oda neki, miközben letettem fejemet a torniszteremre és hátat fordítottam neki amíg te szorgalmasan vigyázol magadra, addig én alszom. Jó éjt! Jó éjt. Több szó nem esett. Elhatároztam, hogy egy kukkot se szólok, hanem megpróbálok aludni, bár egy csöppet se voltam álmos. Igy telt el talán egy félóra a legnagyobb csendességben.
Kint voltam a városban, most jövök haza füllentett a kérdett, de mielőtt szobámba mentem volna, egy perczre be akartam ide szólni. Tehát nem volt itthon félóra előtt? Már több, mint két órája, hogy elhagytam szobámat. Kár, mondá sötét tekintettel az öreg úr, szép dolgokat hallhatott volna szomszédságában. Kis híjja, hogy nyomorék nem lettem!
Majd meglátjuk... Most csak az a kérdés, ki lépjen be először hozzá? Természetesen grófné lesz az. És ön addig várakozni fog itt az ajtó előtt? Ezt alig fogadhatom el. Az én ügyem nem sietős. Sétálni megyek, s félóra mulva visszatérek.
Ennél az igyekezetnél nem is annyira az értelemre, mint inkább természetes ösztönömre hallgattam, mely megállásra biztatott félúton. Éreztem, hogy ezen a határvonalon túl felette könnyen vetek bukfenczet és egyenesen a kis vörös Regina ölébe pottyanok... Félóra múlva leszállt az alkony. A nyugati firmamentum gyorsan borulni kezdett, s csakhamar megérkezett a szél is.
A Nap Szava
Mások Keresik