United States or Croatia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azok orosz kozákok voltak, lelkem. Igen, orosz kozákok!... kiáltotta szinte rémülten a leány, s tágranyílt tekintete merőn bámészkodott a nyirfámmal szemben levő leégett tanya felé, melynek kormos falait egészen idáig jól ki lehetett venni, jaj, azok az átkozott disznók... folytatta ijedt hangon azok az átkozottak... azok az átkozottak... Ohó! Sejteni kezdtem valamit.
A lány komoly, odaadó figyelemmel mélyedt bele egy-egy vázlatba, rátapadt a tekintete a vonásokra s látszott az arczán, hogy nagyon meghatották a képek. Nagy, komoly szemeit fölvetette, amikor fölnyilott az ajtó s nem ijedt meg a szokatlan helyzet miatt, hanem egyszerüen, természetesen köszöntötte a festőt. Jó napot, bocsásson meg, hogy itt várakoztam önre, de nem akartam a lépcsőn utját állani.
Mikor a gyerekhez közeledett, a házból mérgesen kiáltott ki egy paraszt menyecske: Józsi! Gyere be! A gyerek félve kotródott be a házba. Mikor a főnök a kocsma előtt haladt el, néhány dühös megjegyzést hallott és sietve vonta magával a csodálkozó, ijedt arczu asszonyt. Mikor már a réten voltak, meg is magyarázta, hogy mi a baj. Leesett a hó.
Most olyan valami következett, mit Enyingi sem akkor, sem később nem tudott megmagyarázni magának. A grófné ajkáról ijedt kiáltás röpült ki s megrázkódott, Eszthey fölugrott helyéről. Holcsi? kérdé elhalványult arczczal. Holcsi Kálmán? A keresztnevét nem tudom, viszonzá megdöbbenve a kérdett. Azt sem tudom, hogy jutott Jakab annak a nem igen bizalmat gerjesztő külsejü embernek az ismeretségéhez?
De még mielőtt lesújtott volna, ijedt hang szolalt meg, amely nem volt a Tónié: Az Istenért, gazduram, meg ne üssön; tisztességes szándékban járok én itt! Remegett a félős hang s így közelről az „árnyék" is jóval kisebb volt mint Tóni.
Aztán a Kriegsgericht előtt is állt, de ott sem tanították meg félni; mikor a Verhör után azt mondták neki, hogy „das war Hochverrath“ azt felelte rá: „Ist nicht war, ich war nie Hofrath.“ Akkor aztán besorozták, elvitték Olaszországba. Még a profunttól sem ijedt meg. A Veltlinen egyszer iszonyuan kiéhezve érkezett meg az egész compánia egy olasz majorságába.
A sötétségben mit sem láthattam a hatásból, amit kiáltásom okozhatott, csak a két ember ijedt felszisszenéséből következtethettem, hogy a közvetlen közelükbe lecsapó villám sem béníthatta volna meg jobban érzékeiket, mint az a ridegen parancsoló hang, mely a sötétségből fülükbe vágódott. Pojte sem... folytattam féloroszra, féltótra fordítva a beszédet ne bojite sa, nem bántalak.
Idejöhetek kicsit? kérdezte a sovány, hosszú Rózától, aki akkor a széken ült. Hogy aludt Kálmán az éjjel? Jung Róza felállt és pislogó, ijedt szemekkel nézte a hölgyet. Kérem tessék mondta majdnem siró hangon és hirtelen beszaladt a lakásba. A hölgy csodálkozva nézett utána, aztán leült a székre. Hogy érzi magát? kérdezte Kálmántól. Nem fárasztja, ha beszélek magához?
Ő tudakozódott Boglárék felől ügynökénél s ezzel a válaszszal akarta megakadályozni házasságomat. Miért nem mutatta meg hát e levelet az esküvő előtt? kérdé a plébános, vállat vonva. Hogy mutattam volna meg az esküvő előtt, mikor nem híttak meg a lakodalomra? kiáltott Atlasz úr egyszerre ijedt és bosszús hangon.
Mikor haza került, semmije sem volt, dolgozni kellett, de attól sem ijedt meg. Ez pedig csak az apocalypsis igazi csodája. Jószágot bérelt, nem félt a rosz esztendőtől. Még az időtől sem. A mi épen hihetetlen. Egyszer a mennykő a mezőn hét lépésnyire ütött le mellette: „no ugyan nagy tus!“ mondá rá „mikor nekem semmi sincs a kezemben“. Járt egyszer Budapesten az állatseregély.
A Nap Szava
Mások Keresik