United States or Nauru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Miért nem kiáltottál rám, hogy buta vagyok? Hitted volna? Talán elhittem volna... Másnap. Lehet, hogy már azon az éjszakán. Azon az éjszakán nem lehetett veled beszélni. Igaz... Ittas voltam. Inkább dühös.
Az nem kis sor, ha a telepátia tanára, a pecséttisztító francia, a bélyeges kisasszony s a házmester intrikára egyesülnek. A professzor dühös volt, mert soha nem kértek tőle számokat, pedig kaphattak volna hármat a javából nyolc darab ötkrajcáros bélyegért helyben. Ő meg fogja mutatni mondá. Megátalkodott ember volt s meg is mutatta.
De akkor se gyere közel, ha dühös leszel rám. Titokban ugyanis komolyan el vagyok rá szánva, hogy amely órában meg találnék vakulni abban az órában egészen nyugodtan főbelövöm magamat. Vesd ide, kérlek, azt a pár száraz galyat, nem elég lángos a tűz. Száraz fűvel is bíztattam a tüzet, hogy nagyobb lánggal égjen.
Köszönettel elfogadtam, mert ez idő szerint egy szálnak sem voltam birtokában, minden holmim a »Pokoltorok«-ban maradt. Nem is lehet ehez hozzászokni válaszoltam a mester fanyar megjegyzésére. Dehogy is nem lehet, könyörgöm! mondotta élénken akárhány olyan embert szedtem már föl erre az én szomorú kocsimra, aki dühös volt emiatt és alig akart engedelmeskedni.
Holcsi nyugtalanul vette át a nyujtott levelet, mert, mint mondtuk, ő mindig nyugtalan volt, ha valami váratlan dolog érte... És a sürgős szó izgatottá tette. Obrenné állva maradt az ajtó közelében, melyen a leány távozott, s várt, míg fivére olvasott, ki végigfutván a sorokat, dühös káromkodásban tört ki, midőn a levél tartalmát végigolvasta.
Próbálja meg, tanuljon bele... Bajos az, nagyságos ur... Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut felé meredt a szeme és retteneteset kiáltott. Tódor! Te bitang! Jobbra, jobbra! Megint a diván felé fordult s most már dühös volt nagyon. A Czézár majd agyonrugta Menelaust. Rongy paraszt, ugy czibálja a ló, a hogy akarja. Megint kifelé nézett s ujra rákiabált a legényre. Marha! Bolondulj meg!
Lányokról volt szó, vagy más efféléről!... Dühös voltam a menetrend miatt felelt Vidovics s az jutott eszembe, hogy milyen szamárság napról-napra halogatni az utazásomat, csak azért, hogy egész éjjel ezt a locsogást hallgassam! A párbaj után azonban belátta a hibáját. Mialatt Ciprianit varrták, odament hozzá s kezet fogott vele.
Nagyon dühös volt s elhatározta, hogy református gimnáziumba adja a gyereket, hadd pukkadjanak meg a jezsuiták. Azt mondják, az első pillanatban Berénybe akarta küldeni, de aztán mást gondolt s így szólt egy közös rokonunkhoz: „Mégis csak Debrecenbe viszem, mert ha Berénybe adom, olyan korhely fickó lesz belőle, mint Vidovics Feri." Az én ajánlatom tehát nem sokat használna az ön memorandumának.
Erre eleresztettem üssön beléd a mennydörgős mennykő. Én bizony nem birkózok vele többet. Fogd meg, mert elviszi a szél! kiáltotta a leány és maga is utána kapott, de már késő volt a ponyva repülni kezdett szárnyak nélkül s egy szempillantás alatt eltűnt a Morelli-féle Graben vízzel telt mélységében. Oda sodorta be a dühös szélroham. Kár volt elereszteni mondotta neheztelve Regina most ázhatunk.
A Nap Szava
Mások Keresik