United States or Australia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A leány megnyugodott s nedves, siró szemeivel bizalommal nézett fel reá. Meghaltam volna, ha nem lett volna itt, mondta hálás, megindult hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind a két kezével egyszerre ragadta meg a férfi karját s csak a fejével mutatott be a szobába, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Szótlanul, lélegzetüket is visszafojtva várták, hogy mi lesz,
Dögöljön meg ez a szemét ott az árokban! káromkodott vérbenforgó szemmel a munkás és félkarját égnek emelve, rettentő átkot mondott a művész fejére, amiért másodszor is tönkretette családi boldogságát. Dömötör szótlanul ballagott a búzakévék alatt csikorgó, síró, nyögdécselő, jajgató szekér után, amelynek tetején barna suhanc ölelgetett egy kipirult parasztleánykát.
Az utolsó szavak tőrként csaptak a síró leányka szívébe, fölemelé fejét, melyet a bú örökre nénje tetemére sújtani látszott s az unszoló felé fordítá s bár gyászos vonásaiban leírhatatlan vala a szelidség, mégis egy mennykőcsapás sem rázhatta volna annyira meg Szodoray lelkét, mint azon szemrehányással s a harag egy kimondhatatlan nemével tele pillanat távol minden gyűlölségtől, minden boszúvágytól, melyet a gyászoló szép reá lövelle.
Síró gyermekek, kikről szüleik ijedésök első zavarában megfelejtkeztek, valának első üdvözlői Szodoray diadalmas hadának, visítások még nagyobb félelemmel hasogatván nemzőik bátor szívét, kik gyermekeiket legalább is a tatárok nyársain képzelék. Ily körülményekben majd nehezebb volt Szodoraynak a polgárokat rejtekeikből, mint a tatárokat a városból kiűzni.
Idejöhetek kicsit? kérdezte a sovány, hosszú Rózától, aki akkor a széken ült. Hogy aludt Kálmán az éjjel? Jung Róza felállt és pislogó, ijedt szemekkel nézte a hölgyet. Kérem tessék mondta majdnem siró hangon és hirtelen beszaladt a lakásba. A hölgy csodálkozva nézett utána, aztán leült a székre. Hogy érzi magát? kérdezte Kálmántól. Nem fárasztja, ha beszélek magához?
Szerencsétlen, együgyű teremtés!.... Így teszed semmivé terveimet! kiáltott föl bősz haraggal Holcsi. Bolond, ki asszonyban bizik, valamennyi egyforma ostoba és megbizhatatlan. Esztheyné a rendőrséggel fenyegetett, mondá síró hangon Obrenné, ha nem leszek őszinte hozzá; azonban tőle nincs mit tartanunk, mert megigérte, hogy soha sem beszél rólunk senkinek, s Dózia hollétével nem törődik...
A Nap Szava