United States or Turkmenistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az emberek köhögési ingert kaptak a büdös füsttől s szaporán retiráltak hátrafelé, hogy friss levegőhöz jussanak. Még benne voltunk a vastag füstben, midőn a már-már izzó hamuvá leégett kazlak közelében váratlanul egy lövés esett. Morelli kapitány úr azonnal odafordult és bosszankodva tudakolta annak a szamárnak a nevét, aki patront felejtett a fegyverében.
Azok orosz kozákok voltak, lelkem. Igen, orosz kozákok!... kiáltotta szinte rémülten a leány, s tágranyílt tekintete merőn bámészkodott a nyirfámmal szemben levő leégett tanya felé, melynek kormos falait egészen idáig jól ki lehetett venni, jaj, azok az átkozott disznók... folytatta ijedt hangon azok az átkozottak... azok az átkozottak... Ohó! Sejteni kezdtem valamit.
Azt gondoltam, hogy a többiek most is ott vannak... de nincsenek ott. Senki sincs ott... láttam. Igaz, hogy nem is lehetnének ott, mert minden összedőlt, leégett, korommá vált... de ha nincsenek odahaza hol lehetnek? Megmondjam neki az igazságot, vagy ne mondjam meg? Nem mondom meg. Elmenekültek és most valahol biztos helyen vannak. Elmenekültek... biztos helyen vannak... Nem mondasz igazat.
Az öreg zsidó asszony, ki eddig ott sírdogált a leégett lakóház közelében, amely szeretteit maga alá temette abban a minutumban, amikor a kozák hatalmas alakja eltűnt a zsarátnokban felugrott kuporgó helyzetéből és eltorzult arccal, felbomlott ősz hajjal, mely mint egy kígyó-csomó röpködött halántékai körül, odarohant a tüzes zsarátnok elé és sovány karjait égnek emelve, a kielégített bosszú eszelős örömével rikácsolt a tűzbe valami rettenetes átkot.
Még marhacsapást sem láttunk, pedig már jókora darab földet hagytunk a hátunk mögött. Se szarvasmarha nem járt itt, sem ember. Mert bizony embert sem láttunk. Felkapaszkodván egy lankás hágóra, ott egy nyírfákkal körülszegett tisztáson végre megpillantottuk az ember nyomát. Csak a nyomát és nem az embert. Egy porig leégett tanya vagy más efféle szerdék lehetett, ami itt szemeink elé került.
Még sokáig állt volna ott, szemét behunyva, mindenről elfeledkezve és csak az athenora pattogása riasztotta fel... Odasietett és megrakta a leégett tüzet, aztán nyugalmat erőltetve magára, visszatért a nappali szobába. Lassan lépdelt felfelé a lépcsőkön, hogy önuralmát teljesen visszanyerve, nyugodt elfogulatlansággal találkozhassék Klárával. Csakhogy Klárát már nem találta ott.
Ebben a pillanatban a leégett tanya irányában levő lankás magaslaton tőlünk körülbelül kétezer lépésnyire alig kivehető apró pontok jelentek meg a láthatár vonalában. A távolság még sokkal nagyobb volt, semhogy a talajból alig kiemelkedő pontoknál egyebet is ki tudtam volna venni, annyit azonban szabadszemmel is láttam, hogy ezek az apró pontok mozgásban vannak.
Magasszárú, kényelmes Ritter-csizmáimmal a naptól leégett fűre nehezedvén, most én »tévengtem« rajta. Néhány száz lépésnyi marsolás után a láthatár széle egyre vörösebb és vörösebb lett... S az Irás szavai szerint: »az égből hangok hallatszának...«
Az éjjel elmaradtam a transzporttól, amely a Feldspitál felé szállított minket engem és még tizennyolc társamat amott a leégett tanya közelében elaludtam és mire ma reggel fölébredtem, a transzport már messze járt. Lehet, hogy az őrmester úr kerestetett, de nem akadtak rám. Igy kerültem ide. De tovább megyek, nem maradok itt.
Jobbkézt tőlem, észak felé, megpillantottam a leégett tanyát, azon innen, alább, az erdőt, legszélén a nyírfámmal, amely alatt Morelli kapitány úr utolérhetetlen tökéletességű Graben-jei húzódtak tova. Megerőltettem minden éleslátásomat, hogy tisztán és tévedés nélkül tudjam a szemeim előtt levő perspektívát megkülönböztetni, élő lelket azonban seholsem vettem észre. Sem embert, sem állatot.
A Nap Szava
Mások Keresik