United States or Turkmenistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jár itt valaki... Sőt nem is valaki, hanem valakik... Ketten lehetnek, amint a csendesen pusmogó rekedtes hangok csakhamar elárulták. Óvatosan föltérdeltem és markomban szorítottam a Manlichert. Nyugodtnak és biztosnak éreztem magamat a dolgomban. Nem támadok meg senkit, de jaj annak, aki támadásra kényszerít... A két ember lengyel nyelven beszélgetett.
Az ifijúr folytatná még tovább, de nem lehet. A konyhából bizonyos hangok hallatszanak. Ott anya makk-kávéból készült lélottyal keveri össze a legszebb kétszersültet, amit csak Kesselbauer polgártársunk eddig Pozsonyban produkált. Ifijúr bámulatos gyorsasággal előbbi gyülhelyére vágja be a csacsit, hogy beszéljen ott, ha van kivel, maga pedig erélyes mászásba kezd. Az kiáltja: Ohó! Ohó!
Puskám csövének az iránya bizonyíthatta, hogy szavamnak állok. Engedelmeskedett. Mint a vasvesszővel megfenyített fenevad, úgy fordult meg, miközben hörgő hangok szakadoztak fel a melléből. Igy kisértem hazáig, folyvást lövésre készen. És azután: el kellett eresztenem, hisz tulajdonképen semmi sem történt. Még csak el sem mondhattam ezt a furcsa cserkészetemet senkinek sem.
Egy-egy pillanatra melegem lett, mintha lobogó tűz mellett kuporogtam volna, a másik pillanatban pedig olyan kellemetlen érzésem támadt, mintha hangyák mászkáltak volna a testemen. Nyomban utána viszont mintha egy kanna jegesvízzel öntött volna végig valamely láthatatlan kéz... Minden érzékem a szemembe gyűlt. A közeledő hangok erősödtek. Félperc múlva már a szavukat is meg tudtam különböztetni.
Mozdulatlanul ülve maradtam. Künn a barlang előtt hangok törték meg az esteli csendességet. Egy nyers hang valami parancsot adhatott a legénységnek és erre egy másik alázatos hang válaszolt: Dobre, goszpodin Podponutschik!
Magasszárú, kényelmes Ritter-csizmáimmal a naptól leégett fűre nehezedvén, most én »tévengtem« rajta. Néhány száz lépésnyi marsolás után a láthatár széle egyre vörösebb és vörösebb lett... S az Irás szavai szerint: »az égből hangok hallatszának...«
A lengyel nemzetiségű orosz katona az első kínálkozó alkalommal megszökik. Nyilvánvalónak látszott, hogy ez a két ember is ebbe a kategóriába tartozik. Gürüzdölő, rekedt, parasztos hangok voltak. Afféle alja parasztok lehettek. Nem jól megyünk... morogta türelmetlenül a vastagabbik hang tulajdonosa. Jól megyünk, ha mondom válaszolta a másik. A másik oldalon volt... Ezen volt, nem a másikon.
Gyorsan otthagyta, s az ügyefogyott kis boltos tátott szájjal, sápadtan, aztán meg a kopott hajáig kipirulva bámult utána. Még kiabálni is megpróbált, hogy: hallja, hallja! de csak ártikulálatlan hangok jöttek ki a torkán. Ugy fojtogatta a düh, hogy lekapta a fejéről a kalapot s föltépte az inge gallérját. Attól félt, hogy mindjárt megfullad.
A fára azért nem tudtam felmászni, bármint gyötört is a kíváncsiság, hogy végre megbizonyosodjak a valóságról. Néhány pillanat múlva úgy tetszett, mintha az emberi hangok közelebbről hangzottak volna. Gyorsan körülnéztem. Rejtekhely után kell néznem, ha azt nem akarom, hogy itt lepjenek. Semmi kétség... a hangok közeledtek....
Valahol a nagy messzeségben vihar tombolhatott, a meg-megújuló mennydörgések tompa moraját meghozta szárnyán a szél, de ezek a hangok már csak mint rövid, rekedt, erőtlen hördülések érkeztek füleimhez. Voltak azonban más hangok is. Ismerős dörrenések. Ezek nem az égből hallatszanak... Megálltam és figyelmesen hallgatóztam. ...Nem bizony, ezek a hangok nem az égből jönnek.
A Nap Szava
Mások Keresik