United States or Guernsey ? Vote for the TOP Country of the Week !


Varga őrmester bömbölése csapódott füleimbe: Vágjátok... a pakfón Krisztussát a fejinek, különben sohse megyünk haza! Mindig ezzel a csataordítással biztatta embereit. Borzasztó kavarodás támadt a sötétségben. A fiúk szilaj lármával özönlötték el az orosz árkokat és rettenetes csapásokat mértek puskaaggyal a kétségbeesetten védekező ellenségre.

Ne ijedjen meg. Miért nem hozatott kocsit ide, grófnő? Ha nem akar gyalog menni, fölösleges ezen a hosszú légvonatos utczán végig ballagnunk ebben a fagyos szélben. Jőjjön, jőjjön, mindjárt ott leszünk, senkinek sem szabad tudni, hova megyünk s azt a portás előtt meg kellett volna mondanom. De hát hová készül oly titkos útra?

Ugyanazon az úton megyünk, amelyen előttünk azok mentek... Tudom. Tessék? Tudom, hogy azon megyünk... ne maradozz. Tudod és mégis a torkukba akarsz futni? Nem akarok. Már pedig ezen a nyomon egyenesen torkukba szaladunk. Van még valami locsogni valód?... riasztott rám bosszusan a vörös, miközben ismét hátat fordított és még gyorsabban szedegette előre lábait, mint eddig.

dragonyos kapitány ismét igen nagy pusztítást tőn. Tudósítás Szirmay Ilonáról. Ismét történetünk főnézhelyére megyünk vissza, hazánknak a tatárok által pusztított részeire.

És előadta, hátha ebben a formában tudna a derék olasz segíteni. Nehéz dolog, nehéz dolog mormogott a gyáros. Itt nem baráti szívességről, itt művészetről van szó elsősorban. És művészi dolgokban nem megyünk személyes szimpátiák után. Közben pedig azon tépelődött, hogy mint tudná az ügyet minél olcsóbban nyélbeütni.

De vajjon csakugyan ő írta-e azt a levelet? Ki más írta volna? kiáltott föl a legnagyobb csodálkozással Klára, s arczából eltünt minden vér az ijedtségtől. Dózia e kérdésre nem felelt, mert ismét Oroszlay szavai jutottak eszébe, ki a legnagyobb óvatosságra inté. Mikor megyünk vissza a fővárosba? kérdé, szép szemeit barátnőjére szegezve, ki igen rosszul érezte magát e pillantás alatt.

Ez pompás terv! kiáltott föl önkéntelen megfeledkezéssel Dózia, kinek vidám, elfogulatlan hangját csak most először volt alkalmuk hallani az ifjaknak. Ha kedvük van, tehetik, viszonzá Holcsi. Mi előre megyünk s kiadom a rendeletet, hogy gyorsan fogjanak egy második kocsiba és utánunk jöhetnek.

Hazugság, nem lehet más! Tudom már, kitől kérjek magyarázatot. Jer velem, folytatá, ismét megragadva apja karját s lesietett vele a lépcsőn. Hova megyünk? kérdé Atlasz úr aggódva. Menjünk, menjünk! sürgeté Sándor izgatottan, mintha nem is hallotta volna apja kérdését. Atlasz úr nem mert többet szólni s néma rettegéssel haladt fia mellett.

Lassankint telni kezd az idő. Vasárnap délben pont tizenkét órakor az ezerszáz ember, amennyiből a vének csapatja áll, rettenetes hurrázásban tör ki. Azt lehetne hinni, hogy barakforradalom van, azért e szörnyű csatakiáltás. Pedig nem. Csak annyi történt, hogy épen elérkezett az idő fele. Eddig befelé mentünk az időbe, ezentúl kifelé megyünk. Nagy öröm ez nagyon. Még csak egy-két nap.