United States or Croatia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Az anya kétségbeesetten, mintha rögtön belebolondulna abba, hogy igy kínlódni látja a gyermekét, a sovány sárga szomszédné pedig inkább vizsgálódva, mintha orvos vagy valami afféle lenne. Végre is lehuzták a gyermek kezét a szeméről. Csunya vörös daganatot takart a piszkos kendő. Az anya elsáppadt és a falnak esett, ugy elrémült. A másik is megilletődve szólott. Ilyenkor megtesz az ember mindent.

Valamire készült, kegyetlen, durva tervekkel volt tele. Meg nem állapodott semmiben, de beszélni akart még ma az anyjával. Vad, állatias düh fogta el s kéjelgett abban a gondolatban, hogy el fog mondani mindent, meg fogja mondani, hogy: Miért mentél férjhez? Miért lettél anya? Mindent, mindent megmond, különben megölné a belső láz, a kinlódás.

Melyben az előbbi baj még nagyobbá lehetne, ha segítség nem érkeznék. Egy új személy, ki keveset tesz, de a helyett sokat beszél. Tudósítás új szerencsétlenség felől. Nagy s ennek következései. A szerelem, ha neheztel is, könnyen megbocsát. Víg lakoma helyett gyászos tor. A dragonyos kapitány rendíthetlen lelket mutat s rettenetes pusztítást követ el. Az anya szenvedései.

Az anya keblére szorítá leányát, s csak búja és félelme, melyek leánya iránt gyötrék őt, tarták vissza az ájulástól, s a lányka sűrű könyhullatással és zokogással nyomá el vagy nevelé fájdalmát, míg magát csak szerelme tevé talán képessé a bajnak ellene állani.

Gyün az embör, az asszony, az Etel lán mög a Marci. Hogy hozza a Marci a babot, hogy alig bírja. Hozom a paszúrt, öregapám! kiáltya. Ó, kis lelköm mosolyog nagyapó és tekintettyeivel, könnybe lábbadt szömeji nézésivel a gyermökre téved. Hát hozod? Ahán feleli büszkén a Marci és ezön most mán mosojognak mind valahányan. Zizög a száraz babhaj, ahogy apa, anya válláról a földre veti.

És a szegény asszony gondolkozott, hogy mit mondjon, de csak mindig visszakerekedett oda, a honnan elindult: Uram Isten elveszed, el, el... Még tovább is mondott valamit, valami ilyest: Nem is mondom, hogy add vissza; csak becsüld meg szegénykét, én édes drágámat. Olyan szép volt már; hogy' beszélt, mennyi mindent mondott, kutya, macska, , anya, apa, Sári!... mind, mind mondta.

Álmosan tiltakozott, mikor valaki Fridolinnak szólította a gyermeket s nem akarta megengedni, hogy tréfára vegyük a dolgot. Magatok látjátok, gyerekek mondta nagy komolyan hogy most már anya vagyok. Olyan szokatlannak tünt föl előtte is ez a nagy komolyság, hogy mosolyogva folytatja: Komoly kötelességeim vannak, értitek, gyerekek, komoly...

Előbb aggodalmas volt ugyan, aztán ragyogott az arcza s a ki szembekerült vele, mindenkinek elujságolta a nagy örömét: Fiam van, ma reggel jött a világra... Hát az anya egészséges-e? Kérdezgették meg az asszonyok. Mint a makk, nincsen semmi baj. Hála Istennek. Mutogatni szerette volna a gyermeket. Lábujjhegyen surrantak be utána az első szobába azok, a kiket csak elfoghatott.

Ezen pontban hajlottak tehát össze a két lélek, ki egy anya méhéből származva, csak egymás üldözésére látszottak teremtve lenni.

Az ifijúr folytatná még tovább, de nem lehet. A konyhából bizonyos hangok hallatszanak. Ott anya makk-kávéból készült lélottyal keveri össze a legszebb kétszersültet, amit csak Kesselbauer polgártársunk eddig Pozsonyban produkált. Ifijúr bámulatos gyorsasággal előbbi gyülhelyére vágja be a csacsit, hogy beszéljen ott, ha van kivel, maga pedig erélyes mászásba kezd. Az kiáltja: Ohó! Ohó!