United States or Slovenia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nekem hatalmamban áll, hogy gondoskodjam rólad, minden eszközzel birok arra s mindent megteszek, hogy boldog és elégedett légy. Sorsomra kellett volna bíznia, mondá szomorúan a leány. E perczben már Klára lakásán lennék s jövőm biztosítva volna. De hát ki az a Klára? kiáltott föl Hermance türelmetlenül, majdnem haraggal.
Minden bizonynyal! kiáltott föl türelmetlenül Hermance. De miért kérdezősködöl most ezekről? Még pedig oly szokatlan nagy érdekkel! Előzményéül azoknak, miket mondani akarok, mert Dóziáról kivánok hosszasabban beszélni, ki nagyon boldogtalan. Több nála a képzelődés, mint a való, mondá könnyedén a grófné. Mi baja van?
Atyám parancsa előtt meghajlok, Venegas úr! De csak az alatt a föltétel alatt, ha István halála valónak bizonyul. Bornemissza pedig ezalatt izgatott várakozással nézett kegyeltje arcára. Mély emberismerete valami rendkívülit sejtett ennek erőszakolt egykedvűsége mögött. Ne tétovázz! nógatá türelmetlenül. Páter Julián itt van... válaszolá halkan Itt, nálam!? Nem itt.
Most már egészen a helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a tudóst. Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő. Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó belakatolva? kérdezé. Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak faretesszel szokták bezárni.
Vegyenek föl rá, a mennyit akarnak, aláírok mindent, a mit kívánnak, s aztán hagyjanak nekem békét, felelt Sándor türelmetlenül. Az első veszély ezzel el volt hárítva, de csak rövid időre. Az adósságok lavinája tovább rohant a maga természetes útján s nemsokára Sándor részét is eltemette.
Lilla húgom a jövő héten fényes ünnepélylyel készül megülni nevenapját; igyekezzék rávenni kedves fiát, hogy ő is tisztelje meg jelenlétével szerény házunkat. Sándor azonban nem ment el a fényes névnapi ünnepélyre, s még mindig nem akart megjönni az, minek eljövetelét Góg Ferencz oly biztosan s Atlasz úr oly türelmetlenül várta.
Hallgasson rám és ha tanácsomat követi, a fejemet teszem rá, hogy minden jól lesz. Beszéljen hát! mondá a gróf, türelmetlenül. Mindjárt ezen kellett volna kezdeni. Mielőtt pénzt adok, akartam jó tanácsot adni, felelt Atlasz úr, mosolyogva. Tudom, hogy a pénzt szívesebben veszik, mint a tanácsot, de az én pénzemből csak akkor lesz magának igazi haszna, ha követi a jó tanácsomat.
A leány gyorsan megfordult és elhagyta a szobát. Hova viszi őt, grófné? kérdé egyszerre észrevehető nyugtalansággal az intézet főnöknője. Alkalmasint haza... Hova vihetném? És a gróf? Fölösleges erről beszélnünk, mondá türelmetlenül, majdnem büszkén és hidegen Hermance. Valamit kell vele tennem, ha ön kérésemet megtagadja, nem hagyhatom őt az utczán.
Sándor mindig jó fiú volt! kiáltott az öreg asszonyság hirtelen kisugárzó tekintettel. Nem vettél rajta észre valamit, mintha boldogtalan volna? Sándor megérdemli, hogy mindig a legboldogabb legyen, mondá az öreg asszonyság erélyesen. Nem azt kérdezem, mit érdemel Sándor, mondá Atlasz úr kissé türelmetlenül, hanem te mit vettél rajta észre?
Gondolj ki valamit! kiáltott föl Hermance türelmetlenül, s kisietett az ajtón és nem a főlépcsőn haladt le, kilépve az előszobából, hanem egy melléklejárás felé haladt, hol a cselédség szokott le és fölfutkosni, s mely a hátulsó kapuhoz vezetett.
A Nap Szava
Mások Keresik