United States or British Indian Ocean Territory ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ebbe a kosárba szó nélkül belenyúlt, kiemelt belőle egy borosüveget és azt a markomba nyomva, visszasietett abban az irányban, ahonnan jött. Varga őrmester haragos dohogása rögtön átváltozott jókedvű derültséggé. Egy üveg bor, tanácsos úr... a rézangyalát!

Midőn a messze nyugati tájak felől heves fegyverropogás is hallható lett, őrmester úr Varga felütötte a fejét. Jól van, ez már beszéd... mormogta elégedetten. Nem értettem, hogy mire céloz. Hogy tetszik ezt gondolni? Rám nézett.

Én is csak azért értettem meg, mert ebben a pillanatban véletlenül épen közvetlenül melléje sodort az ádáz szuronyroham. Vágtattunk, mint a bolondok. Huj, huj... huj! Huj, huj! a ponciuspilátusát a hasának... rontsátok ki! Annál hamarább megyünk haza! Ez Varga őrmester úr. Nem láthattam a szörnyű kavarodásban, bömbölő hangja azonban még ezt a fülsiketítő lármát is túlordította.

Szinte futottam, hogy minél hamarabb a hátam mögött tudjam őket. A fölperzselt Rudnik községen túl végre megtalálom századomat. Varga őrmester itt is kegyetlenül haragszik. Ganz Árpi pletykázott rólam és Regináról. Megrohanjuk az oroszok állásait. Hatalmas ütést kapok, amely leterit és eszméletlenül egy gödörbe sujt.

Mindjárt utána, abban a percben, amint az emberek melléje térdeltek, hogy segítsenek rajta, ha lehet nagy csomó vér buggyant ki száján, tagjai reszketni kezdtek, s a szegény őrmester egész hosszában elnyúlt a földön... Mire a reszketés megszűnt, szája kinyílt, szemei kitágultak és megüvegesedve, meredten bámultak üregeikben... Egy káplár mellére nyomta a fülét és hallgatódzott.

Holla!... hála istennek... ez a Morelli kapitány úr jól ismert recsegő hangja. Futottam a hang irányába. Hány utamba kerülő embert löktem föl, nem tudom, jókat taszítottak rajtam is de, hála istennek, végre mégis csak megtaláltam a testvéreket. Az első ember, akibe belebotlottam, a bivalynyakú Varga őrmester volt.

Lestük a parancsot, amely egész frontunkat ki fogja mozdítani az árkok sötétségbe burkolt labirintusából. Varga őrmester izgatottabb volt, mint én. Nem a félelem miatt. A várakozást nem állta nem tudott hallgatni és türelmesen várni. Ez jobban fölizgatta érzékeit, mint a legnagyobb veszély. Szinte reszketett az egész nagy darab ember, mintha forró láz gyötörte volna.

Azokat előbb a zsírtól kell megtisztítani s azután jön csak a fényezés művészete. A bakancsnak fényesnek kell lenni. Az őrmester, aki az esti órákban végigjárja a szobákat, előre kijelenti, hogy mindent oly fényesnek óhajt, hogy ha arra a légymadár rászáll, lecsússzon róla. A kefék szinte csattognak és puffognak a bőrön. De még a bornyút is rendbe kell hozni.

Az éjjel elmaradtam a transzporttól, amely a Feldspitál felé szállított minket engem és még tizennyolc társamat amott a leégett tanya közelében elaludtam és mire ma reggel fölébredtem, a transzport már messze járt. Lehet, hogy az őrmester úr kerestetett, de nem akadtak rám. Igy kerültem ide. De tovább megyek, nem maradok itt.

A golyó azonban célt tévesztett és a szegény Schmidt őrmester hátát ütötte át, aki háttal állt az orgyilkos kozák felé és nem is sejthette, hogy veszélyben forog. A következő pillanatban a nekivadult gyilkos már le volt fegyverezve, de ez persze a szegény őrmesteren nem segített.