United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az eső már esni kezdett, mely eddig csak cseperészett, s kifeszíté esernyőjét és gyorsabban folytatta útját. Itt-ott a mellette elhaladók megfordultak utána.
Azt fogja kiki gondolni, hogy Pintye Gregor így űzetve, útját az erdőbe vette; de korántsem; ő terve kivitele előtt szándékát soha sem hagyta el, ha csak épen elkerülhetlen szükség nem kényszeríté rá, azért most is, mihelyt észrevevé, hogy üldözője nyomát vesztette, egy melléksikátorba fordult és a városba visszatért.
De itt az utcán nem hagyhatta magára a csikót, amelyre folyvást vigyázni kellett; nem is állott meg, hanem folytatta az útját és kieszelte sebtében, hogy a kapuhoz áll előbb; ott a lovak nyugodtan várnak a kapunyitásra; hisz' ők is szívesen igyekeznek itthon a jászol elé.
Minden kitelhető sietéssel indula és folytatta útját Szodoray Huszt felé s felejteni látszaték, hogy kisded serege lépéseinek a szerelem nem kölcsönözött szárnyakat; a leghőbb tünődés és a legszaggatóbb aggodalom egyiránt gyötrék szívét, s csak akkor engedett valamennyire kínja, midőn Huszthoz érvén, a várra rohanó haramiákat pillantá, de ez sem enyhülés volt, mert az eltávozott aggodalom boszúnak adott helyt.
Nagyon vigan voltak. Minden este táncz, zene, ének stb., most szinházi előadásra készülnek, mit, fájdalom, én már nem láthatok. Nem halaszthatta el útját?
Oroszlay folytatta útját. Őt is érdekelte a dolog, bár nem tudta, hogy jutott ahhoz, hogy Hermance őt tüntette ki bizalmával, melyet sem nem keresett, sem nem érdemlett, de bár nem volt kellemes neki ez a megbizás, sokkal udvariasabb természettel birt, semhogy ne igyekezett volna annak a legjobb módon megfelelni.
Hevesi Sándor premiérjére mindig kiváncsi várakozással megy az ember, nem mintha már maradandó értékű, nagy színpadi munkák jelölnék az útját, sőt épenséggel nem ezért, hanem az ellenkezőjéért; mert tőle mindig remélhetni a meglepetést titokban, hogyha egyszer a benne élő színpadi iró eléri a színpadi teknikust, rendezőt, dramaturgot.
De a mig azt nyergelték, sok idő telt bele; az ő feje teli volt a „római kapu“-val; a lovagostorral addig ütögette a csizmaszárait, mig azok elindultak vele, s ment aztán az uton végig, abban a hiszemben, hogy lovon ül, mindaddig, mig a patak utját nem állta. Már most, hogy ugrasson ezen keresztül.
Ha azonban a fiut nagyon elfoglalták a könyvei, napokig sem beszéltek egyebet, csak éppen, hogy köszöntötték egymást. Egyszer a leány a maga kedves, kisleányos modorában utját is állotta, a mint ebéd után gyorsan szobájába akart menni, hogy tovább tanuljon. Tudja Gergely ur, hogy maga nagyon goromba? kérdezte és kihivólag, valósággal vakmerően nézett fel a nagy emberre.
A Nap Szava
Mások Keresik