United States or Uruguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
Valószinüleg mélyen elaludtam és nem vettem észre távozását, mondá bűnbánóan Ernesztine. Azonban mondhatom, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy így távozzék egy ismeretlen házból, hol soha meg nem fordult, nem ismerte a helyiségeket, és neki mert menni rossz szándékának és a mi a legkülönösebb, hogy az sikerült is neki. Most keresnem kell, de hol és merre?
Riaszta reá Pintye Gregor félig fölemelkedve, s az elfogadott kulacsot a nélkül, hogy innék, kezében tartá, s a hangján, de főleg tekintetében uralkodó rettenet összereszketteték a faluvégek koromszemű gyermekét, mindazonáltal e nemzetnél a bátorság hiányát szemtelenség pótolja, s ez készteté a megijedt czigányt új tréfával kedvezővé tenni ura válaszát. Igyál uram! Kezdé ismét.
Elvett egy igen szép és gazdag leányt, holott ő maga már nem volt fiatal, soha sem is volt szép és épen nem gazdag. Ehhez kell nagy bátorság. S mindenki bizonyítja, hogy Nefélsz Pista még a feleségétől sem félt, még attól sem ijedt meg soha. Mondanunk sem kell, hogy olyan sem volt soha, hogy valaki ferbliben „megijeszthette“ volna Pistát. Nem vittek el tőle soha kasszát tizenkilenczczel.
Borzas vörös haja arcába lógott, szemei lehúnyva, arca halálsápadt, szájában valami rongydarab... sovány kis hasán harántfutó körömnyomok... Borzasztó! A legkegyetlenebb szívű ember is megsajnálta volna. Miféle ronda gazemberek voltak azok, akik ezzel a vézna és gyönge teremtéssel így tudtak bánni! Regina! Bátorság, szegény gyermekem... én vagyok!
Ezekhez folyamodott most a haramia, kiválasztván közülük a legvadabbakat, és a kiket legbátrabbaknak ismert; maga átlátta ugyan, mily bajjal légyen egybekötve seregének ilyetén szaporitása, mert a legfeljebb is korcsmai veszekedésekben gyakorlott parasztok, kiket csupán zsákmány ingere, nem valami magosabb bátorság tehetett katonákká, nehezen valának sikerrel használhatók oly helyen, hol a veszedelem komorabb alakban tűnt föl, de az, hogy a várat minden oldalról szorosan elzárni szükséges, győzött Pintye Gregor lelkében a fölhozott okokon, mert hetven vagy nyolczvan embere, a mennyit csapatja az erdélyi szökevényekkel együtt számlált, valóban kevés vala czélja elérésére.
Minden, a mi történt, úgy kavargott fejében, mint valami zűrzavaros álom, melyből egyszerre napfény, madárdal, meleg tavaszi szellő ébreszti föl. Homályosan emlékezett arra, hogy midőn félénk kopogás után a szobába lépett, Klára meglepetve, örvendve ugrott föl az asztal mellől s oly őszinte mosolylyal nyújtott neki kezet, hogy egyszerre csodálatos módon megszállta a bátorság és beszélni kezdett.
Dolgozz, kutass továbbad is fáradhatlanul és amely napon azt mondod: »a nagy titok meg van találva«, kezedbe teszem Klára kezét. Bátorság, fiam! De vajjon Klára akar-é nőm lenni? kérdezé elfogódva s hangjából mintha titkos félelem rítt volna ki. Nőd leszen! Légy nyugodt, én mondom ezt! Egy szóval se fog vonakodni, hanem tisztelni és szeretni fog, mint ahogy megérdemled!
A Nap Szava
Mások Keresik