United States or Czechia ? Vote for the TOP Country of the Week !
LESBIA: S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? LENTULUS: Ajkam csókol és a szivem szeret, Testem forró, szent mámorban remeg, De az agyam LESBIA: Mondd ki, remegve futsz A vész elől s csókom nem élvezed. LENTULUS: Mikor látok vonagló, bús szivet, Melyet gyötör halálos fájdalom: Jéggé dermed a csókod ajkamon.
LESBIA: Lentulus, te félsz?! LENTULUS: Én? Nem, dehogy! Vérszinü, régi bor Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, Hadd higyjem, hogy a halál messze még! Add Lesbia ajkad szüz biborát! LENTULUS: Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, Melyben karom először átkarolja Szüz testedet, remegő, tiszta vággyal Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...
Egyebet se hallottam, mint a hogy az öreg elmondta, hogy mint visított a fia: Jaj! Jaj! aztán nehéz lett az agyam s mig rámeredtem a kis öreg emberre, ugy éreztem, mintha összezavarodnék bennem minden. Hangosan gondolkoztam, egy párszor kiszaladt a számon a végtelen sajnálkozás: szegény, szegény, de az öreg meg se hallotta, most már egészen az alapeszmével volt elfoglalva.
Sohase is mertem volna gondolni arra, hogy nekem valaha saját ágyam legyen, meg éves lakásom, rendes kosztom, a mit az asszony tálal fel... Mégis megesett... Most már elég baj lett belőle, hanem akkor nem birtam magammal az örömtől. Lágy természetü ember vagyok, minden megríkat; akkortájban sokat sírtam; magam se tudtam, hogy miért, csak potyogott a könnyem s csendes megelégedés töltött el.
A Nap Szava
Mások Keresik