United States or Niger ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bizonyos, hogy ebben a nehéz, esős időben az egész füstöt a barlang belseje felé szorította volna vissza a légnyomás és a finom tüzecskét el kellett volna oltani. Holott pedig tetszetősnek találtam a gondolatot a magam lábai szempontjából is, amelyek most, hogy Regina panaszkodott szintén fázósaknak találtattak. Lehet, hogy ha nem szól, eszembe se jut, hogy voltaképen nekem is fázik a lábam.
Lányokról volt szó, vagy más efféléről!... Dühös voltam a menetrend miatt felelt Vidovics s az jutott eszembe, hogy milyen szamárság napról-napra halogatni az utazásomat, csak azért, hogy egész éjjel ezt a locsogást hallgassam! A párbaj után azonban belátta a hibáját. Mialatt Ciprianit varrták, odament hozzá s kezet fogott vele.
Elszállott lelke, mintha ott komorlott volna a szedett venyigésből fölpárázó ködben, az ólmos őszi felhők alatt. Mikor ilyen keskeny a hold karéja, mindig eszembe jut találkozásom az ördögszekérrel. Felejthetetlen nyáréjszaka volt. A vonat nagyokat kattogva húzott át a váltókon s érezhetőleg lassította futását.
Egyébiránt Lamartine is megérkezett Parisba, de nem azért, hogy pique aux újra kezdje a képviselőségen a politikai gályát; még candidáltatni sem engedi magát, hogy is lenne candidatus ott, a hol már egyszer predicator volt? Végül még egy élczet nem engedhetek el, mely most jutott eszembe és nagyon jó.
Ők is tudták, hogy tíz ebéd közül nyolcszor ez szerepel a hadiétlapon: betelhet vele a legény, egész életére. Azonban még mindig szívesebben látott rendes vendég a sajkában, mint a borsó-vagy a lencsekonzerv. Eközben eszembe jutott, hogy foltos bakancsom dolgában most kellene talán megragadni a jó alkalmat.
Szeretem az osztrigát, a jó szivart, a zenét; s megbecsülöm a kényelmet. De ha mindez nincs, engem nem nagyon bánt; eszembe se jut. Ha egy májusi délután végigfekszem a fűben s elnézem az égen a bárányfelhőket, nem azon jár az eszem, hogy nem az én lovam nyeri meg a Derbyt; ha a béreseimmel beszélgetek, nem vágyódom előkelő dámák után, akik Whistlerről mondanák el nézeteiket.
S ezt nem tudjátok, ti vének? Hátradültem a széken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe jutott Tercsa néni. Teréz, a kit nálunkfelé a többek közt Tercsának is beczéznek. Testvére volt egy nagybácsimnak, a kinek Rendes György volt a neve.
Azok odalenn soha se bántak velem ilyen gyöngéden. Valamin gondolkozott, de ugy megerőltette a munka, hogy könnybe lábadtak a szemei. Min töröd a fejed? kérdezte a másik. Valami hasonlaton és nem jut az eszembe semmi. Pedig minden munkám tele van hasonlatokkal és micsoda friss és találó valamennyi.
A következő pillanatban azonban egész a hajáig elvörösödött. Hein... mégis... Most jut eszembe igen, igen, most jut eszembe, hogy a forrásban kimostam rongyaimat és ugyanakkor a szemed láttára megfürödtem. Igaz ez? Igy volt? Nem tagadhatod, hogy így volt... Piros volt, mint a pipacs. Égő szemei szinte belefúródtak az arcomba ... hevesen reszketett bennük a szemérmes szégyen.
Hirtelen eszembe jutott, hogy ennek a filagóriának a közelében találtam meg a gyufatartómat s ez a meglepő fölfedezés keltette életre bennem a gyanut, hogy ahol a gyufatartó van, ott kell valahol lennie a leánynak is... a dolog azonban akkor még annyira képtelennek látszott, hogy kivetettem agyamból. Holott pedig úgy volt, ahogy gyanakvó ösztönöm megsejtette... Az ég tiszta és csillagos volt.
A Nap Szava