United States or Australia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Mert meglehet, hogy elhivatom. Ideiglenesen szolgálatban vagyok egy szegény katonatiszt özvegyénél az Üllői-úton, de ott nem maradhatok, mert nem tudnak annyi bért fizetni, mint én kivánok és megérdemlek, mondá kérkedve Zsófia. És miért vették föl, ha nem bírnak annyit fizetni, mint maga kivánja?

De az nem esett rosszul, hogy elvedd az eszemet és akkor azt mondd: játék volt. elég volt; nem maradhatok tovább ezen a veszedelmes helyen. Hallgathattam volna. Akkor félmunkát végeztél volna, vagy még rosszabbat. Talán azt hiszed, megmentenél Edit számára, ha ő most már nem valaki mástól féltene, hanem tőled? Nyilatkoznod kellett, hogy felébressz.

A megbolygatott repkény közt elsurrant valami: talán egy gyík. Fülledt volt a levegő. Parancsolj velem, Lenke! Az asszony láthatóan küzdött magával, úgy lélekzett, mintha hegyre kapaszkodott volna. Tarcsay meg akarta fogni a kezét. Nem engedte, elvonta. El kell mondanom valamit neked; pedig árulást követek el. De ez a játék nem folyhat tovább. És én nem maradhatok itt tovább.

Itt maradhatok? kérdé szorongva Dózia, vagy innét is elüznek... Oh, hisz megérdemlem! Itt fogsz maradni, de beszéld el, mi történt Holcsiéknál? Keveset mondhatok. Pár nap előtt jöttünk Klárával a fővárosba Tornyosról. Bár ne jöttünk volna, de az én sürgetésemre történt, ki egy fiatal Kardos nevű férfit akartam fölkeresni, ki Genfben beszélt nekem gyermekéveimről.

Az ördög vigyen el mindent okoskodást, miért is nem egyeztem bele, hogy velem jöjjön? Várjak reggelig? De hátha reggelig sem kerül vissza? És hátha valami baj érte? Most, ha ráakadok, még talán segíteni lehet rajta, reggelig azonban még hosszú az idő... és hátha akkor már késő? Nem maradhatok itt ölbe tett kezekkel és nem fogok várni, hanem elindulok és keresni fogom.

És én nagy hálával tartozom jóságtokért, mondá meghatva Dózia, és ha kivánod, egész nap nem mozdulok ki még a szobából sem, de a miséről nem maradhatok el. Úgy együtt megyünk, mondá Klára, kinek mindinkább kezdett gyanus lenni az a nagy hév, melylyel barátnője a templomba való menetel ügyét védte, s szavai alatt kutató pillantással függeszti szemét.

Mily ön, barátom. Tovább nem maradhatok! felelé és eltűnt a setét lépcsőboltozat alatt. Kevéssel utóbb a házigazda nehéz léptei kopogtak a lépcsőkön. Komoran, összeráncolt homlokkal lépett be és néma fejbiccentéssel a pattogó, süvöltöző athenora elé állva, pár pillanatig a lángokba merengett, azután leült.

Épp most akartam kérdezni... felelte zavartan. Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért jöttem, hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva. Cynthia! riadt ez elhűlve. Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett nyugodtan, de szeme oly hideg pillantásokat lövellt , mint a tőr hegye.

Dózia fejével intett, azután halkan rebegte: Nem maradhatok itt? El kell mennem? Ez a kérdés villámütésként érte Hermancet, összerezzent és gyorsan mondá: Nem, Dózia, itt lehetetlen maradnod, sőt e perczben még nem is tudom, hova fogsz menni, de gondoskodom rólad s légy meggyőződve, hogy szeretlek s a legjobbat kivánom neked. dolgod lesz a jövőben is, oly , mintha saját leányom volnál.

A Nap Szava

cókmók

Mások Keresik