United States or Svalbard and Jan Mayen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan. Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért jöttem, hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva. Cynthia! riadt ez rá elhűlve. Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, de szeme oly hideg pillantásokat lövellt rá, mint a tőr hegye.
Mi lesz?!!... Ha csak meg nem halunk addig, tette hozzá olyan arccal, amelyre ennek a mentő lehetőségnek az elgondolása a remény örömét rajzolta. Még amikor a vonaton ültem, akkor is ettől a riadt kérdéstől sajgott a lelkem: mi lesz akkor?!
Szaggatottan lélegzett s ritkás szakálla lobogott. Mikor a barátja egyszer föléje hajolt, hogy kisimítsa szeméből a haját, halálos rémülettel riadt fel s fuldokolva nyögött: Még ne, még ne... A szinház éhes volt már valami őrült nagy sikerre.
Tessék, most már meg sérteget is ez a hegyi manó. Rosszul beszélsz, Regina, iparkodtam a veszélyben forgó tekintélyt megmenteni élve én nem kerülhetek a kezük közé. Ne is kerülj!... riadt fel összerázkódva a leány, inkább te is fojtsd meg magadat a kötényem szalagjával... Det soll aber no warten, ha sietsz és idejében elbújhatunk, nem lesz semmi bajod. Gyere, vezetlek! Voltaképen hová vezetsz?
Hajdanában érintkezett is vele egy párszor, s furfangos kapzsi, arczátlan vén gonosztevőnek ismerte, a ki semmi módtól sem riadt vissza, ha pénzt szerezhetett általa. De a pénze megvolt, nagyon megvolt, s Atlasz úr, bár szívéből megvetette a vén bűnöst, pénzétől nem tagadhatta meg az elismerését. Kivált mióta ily szép, puha, kövér, tiszta kézbe került.
Nem ismerem! felelte José merészen; azután halkan s indulatosan odasúgta Cynthiának: Menj, távozz, akarom! Cynthia felkacagott... Nem ismersz, igazán nem ismersz, José? Nem ismerlek! Tüstént távozz, akarom! Parancsolom! riadt rá eltorzult arccal. Cynthia felemelte a karját és újra kacagott.
Hogy jött ide ez a levél? riadt rá komoran. Egy futár hozta! A futár délután visszajő... Feltépte a pecsétet és vonásai a levél olvasása alatt elsetétültek. Igy van ez a világon! A legnagyobb öröm mellé a sors mindig készentartja az ürmöt is! mormogá komoran és lement a toronyba. Páter Julián megint egy stafétát küldött. Itt van, olvasd. Nos?
Behunyta a szemeit és várta, hogy mi lesz. Most már nem is imádkozott. Úgyis mindegy... Arra riadt föl, hogy a bakon rémülten kiabálni kezdett a vén ember. Végünk van. Mi baj? A kocsis szakadozott szürke tömegre mutatott jobbra, ahonnan az ár jött. Nagy csomó tuskót hozott rohanásban a viz, egyenesen neki a lovaknak. A fa tompán koppant, amint egymáshoz ütődött és rohant lefelé.
Közben a muskotály illatát szimatolta. Ej, be jó finom borai is vannak a kasznár úrnak... Jó ideig tartott ez, amikor végre valóságos kutyaugatásra riadt fel. Hálaistennek, csakhogy itthon vagyunk! mormolta fennhangon. Amikor a lova az istálló előtt megállott s felnyeritett, a jegyző letoppant róla.
Éreztem, hogy nagy csomó vér fut az arcomba és egész testemet megborzongatja valami nyálkás hideg... Regina merőn nézett a láthatár alá húzódó fekete pontokra, azután megragadta karomat és talpraszökött. Gott... én már látom... én már látom rebegte kétségbeesve, miközben fölkapta nagykendőjét és riadt szemei az üldözött vad rémületével fordultak az erdő felé, azok jönnek ott... Szent isten...
A Nap Szava
Mások Keresik