United States or Mexico ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tessék, most már meg sérteget is ez a hegyi manó. Rosszul beszélsz, Regina, iparkodtam a veszélyben forgó tekintélyt megmenteni élve én nem kerülhetek a kezük közé. Ne is kerülj!... riadt fel összerázkódva a leány, inkább te is fojtsd meg magadat a kötényem szalagjával... Det soll aber no warten, ha sietsz és idejében elbújhatunk, nem lesz semmi bajod. Gyere, vezetlek! Voltaképen hová vezetsz?
Tölcsért formáltam szájam elé a tenyeremből és harsányan visszakiáltottam neki a saját furcsa német dialektusában: Kumm schon, kumm! Aber sofurt! Sofurt! Úgy kellett lennie, ez a névtelen Regina most is irtózott azoktól a kozákoktól, akik már rég csendes emberek, be vannak kaparva a föld alá és soha többé esmmiféle gyalázatosságot el nem követhetnek.
Szinte megsimogatott a tekintetével, mialatt a gyors választ elröpítette: Aber ja! Épen oda akarok menni mondotta biztos hangon. Akkor hát nem tudod, mi vár odalenn? Dehogy nem tudom! Voltam én már ott elégszer. Abba a faluba? Igen, abba... Ladomirskában, mert így hívták, mikor még emberek laktak benne. De ez már régen volt. Akkor még egyikünk sem volt a világon.
Regina vállat vont és egykedvűen hordozta körül a sziklákon hunyorgó tekintetét. Ja, aber was den...? dunnyogta elégedetlenül, mit tehetünk? Belátom, hogy víz nélkül nem lehet itt megmaradni de neked is be kell látnod, hogy vissza nem mehetünk. Persze, hogy belátom és még sem marad egyéb hátra, mint visszaretirálni oda, ahonnan elsvenkoltunk. A szomjúságot nem állom. Én sem. Hát akkor...