United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !
Melyben előadatik, ki és mi hárítá el a harmadik szerencsétlenséget. Engesztelődés. Két bűnösről itélet tartatnék; de az első egy még nagyobb bűnös s a másik sors segedelme által megszabadul. Melyben előadatik, minek nem kellett volna történni, hogy egész történetünk meg ne történjék. A
Elvégre, csakugyan lehet, hogy így áll valahogy a dolog és nem másképen... Igaz, hogy nem én kevertem eképen a sors és véletlen kártyáit, hanem maga a sors és a véletlenség, amelyek ezt a vörös Reginát utamba hozták. Ezt a kicsi Reginát, az eszest, jószívűt, ügyest, vakmerőt, szemérmest és félbolondot... Ennyi, úgy hiszem, elég? Nagy része e titulusoknak azonban becsületesen meg van érdemelve....
Igy gyötrődött János másnap reggel nyolc óráig ... Eleinte apró sárga szemeiből súlyos könycseppek gördültek alá; szíve kimondhatatlanul fájt szégyenében és elkeseredésében; az ütlegeket föl sem vette, de a sors otromba igazságtalansága halálosan megsebezte a lelkét. Később azonban csendesen elmélkedni kezdett.
Az összekoccanás alkalmával olyan ügyetlenül viselkedett, hogy akárkit lehetett hibáztatni az esetért, csak éppen őt nem. Vidovicsnak még azt az elégtételt is megadta a sors, hogy az összes jelenlevők szerint ő volt a hibás. Ez a nevezetes jelenet ugyanis egy kicsit másképpen zajlott le, mint a hogy Lolának elmondták. A párbajra nem a cigány szolgáltatott okot.
A lap papirosa azon a helyen nedves volt a könyektől s Veronika eltalálta az összefüggést annak tudósítása és Dózia eltűnése között. Szegény leány! sóhajtá igaz szívből fakadt sajnálkozással. Sokat mért rá a sors, de még boldog lehet!
Dömötör szeméből kicsordult a könny. Dömötör gyermekesen tiszta és mély fájdalmat és lelkiismereti furdalást érzett. Elhatározta, hogy felkeresi Nórát és uj életet kezd vele. A Dömötör-villa, amelynek homlokzatáról a Sors bona, nihil aliud jelmondata hirdette a derűs és nyugodt életbölcseség szelid fatalizmusát, az emlékezetes botrány után hamarosan elnéptelenedett.
Most azonban, midőn leánya jövőjét kellett egyengetni, annak boldogságát megmenteni, egyszerre eszébe jutott mindaz, mit férje ellene vétkezett... Ő türt, szenvedett, de Veronkát nem akarta kiszolgáltatni a sors szeszélyének, s elhatározta, hogy küzdeni fog a fenyegető veszély ellen, és elejti Dóziát, kiért annyit áldozott, annyit rettegett és nyugtalankodott, de most meggyülölte őt, mert mint a hogy annak anyja egykor elrabolta tőle férje szerelmét, úgy most leánya készül megrabolni Veronika boldogságát...
Eszthey gróf és a grófnő megdöbbenve, elszomorodva fogadták az Oroszlay és Dózia eljegyzésének hírét, s talán mindketten arra gondoltak, hogy Veronika boldogságát ők tették semmivé. A férj könnyelműsége volt a kezdet, a nő végzetes tévedése a folytatás, s leányuk nagy, nemes szive a vég! Talán a sors intézte így, s nekik meg kellett hajolni gyermekük nemes cselekedete előtt...
Szirmayné nyájasan búcsúzott Szodoraytól, kétségtelen jelét adva engesztelésének. Két bűnösről itélet tartatnék; de az első egy még nagyobb bűnös s a másik sors segedelme által megszabadul. Még egynehány személy sorsa tartóztat minket Huszton vissza, ezek pedig a havasalföldiek és More.
Magassága 192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bűnbánó, úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párisi Grand Prix tulajdonosával, a negyvenhét éves, őszbecsavarodott, orgonahangu és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út egy fejedelmi pompával, klasszikus izléssel és áhítatos stilustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az volt olvasható: Sors bona, nihil aliud.
A Nap Szava
Mások Keresik