United States or Luxembourg ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ehez a legutolsó katona is jobban ért, mint a legelső női cseléd, aki egész életében se csinál nyílt helyen tüzet. Ennélfogva nem is tudhatja a fortélyait. Két perc múlva lobogott a láng. Válogatott száraz ágacskákat gyüjtöttem alája, nehogy nyirkos is keveredvén közibe fekete füstöt fodrozzon föl a levegőbe. Ez messzire meglátszik és nem lehet tudni... Az ördög sohasem alszik.
A szélvész bőgött, huhogott, a mindenség, mintha lángtengerben lobogott volna, a földet ingató csattanások és az aláomló zápor zuhogásába a leomló kémények, beszakadó háztetők döreje morajlott bele. Valóságos ítéletidő! Jaj annak, kit útban kap! mormogá kis ideig kifelé hallgatódzva, azután tovább forgatta a lapokat, különös jegyeket s idegen szavú jegyzeteket írva egy papírlapra...
Nem tudom, miért vágtam ezt ki oly büszkén, hogy szinte lobogott benne a kevélykedés, a hatás azonban visszájára sült el, mert a leány arca kiderült, sápadt ajkain pedig megjelent egy könnyű mosoly. No, végre! Csakhogy már idáig is elérkeztünk. Akármilyen szegényes is ez a mosoly, mégis csak szivárványa a léleknek vihar után, amelynek hatása megtört.
Mindenkit bámulatba ejtett, amint ölébe kapta a mázsás üllőt és meghordozta azt a mühely körül. Megpatkolta a zárda lovait s úgy csurgott homlokáról a verejték, oly harsányan nevetett és oly vidám mozdulatokkal dolgozott, mint a mámoros Hephaistos. Szakálla, bajusza megnőtt és sörényes haja lobogott a szélben. Műtermét majdnem elhanyagolta.
Akár én, akár te! szólott eltökélten, mire José arcáról nyomban eltűnt minden öröm és szemeiben a keserű csalódás és elfojtott harag lángja lobogott. Bornemissza megvetően mérte végig: Erősebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jöttödet megelőző jelek dacára is kétkedel! Miben bíztál, miben reméltél hát eddig? kérdé szigorú, megrovó hangon... José lesütött szemekkel hallgatott.
Szaggatottan lélegzett s ritkás szakálla lobogott. Mikor a barátja egyszer föléje hajolt, hogy kisimítsa szeméből a haját, halálos rémülettel riadt fel s fuldokolva nyögött: Még ne, még ne... A szinház éhes volt már valami őrült nagy sikerre.
Egy-egy arczot néha megvilágított a fáklya, ha földhöz verték, hogy erőre kapjon, de különben a fenyőrud végén lobogott a szurok s szinte láthatatlan volt az a sok ködember, aki hozta a világosságot.
A Nap Szava
Mások Keresik