United States or Zimbabwe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Emellett az asztrálkörök szellemtáborával kell megküzdenünk, kik állati alakokban heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni fogunk. De mikor? Ezt mondd meg! kiáltá indulatosan. Gyarló, türelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A folyókat, mikor szüntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki?
A leány lecsapta a cókmókot a fa alá a fűbe és odacsapta melléje a köpenyt is, amit időközben leráncigált a vállairól. Ez a szemtelen hazug most azt fogja gondolni fakadt ki indulatosan, hogy mi mind a ketten olyan marhák vagyunk és elhisszük a buta meséit. Tetszik ez neked? Inyedre van, ha marhának tartanak? Regina megint durva volt, mint a pokróc.
Kérem, ne bocsátkozzunk czáfolatokba, vágott a szavába majdnem indulatosan Hermance. Most az a kérdés, hol van Dózia, s ezt kell Klárától megtudnunk, még pedig mint mondtam, mielőbb, mert a bizonytalanság kiállhatatlan nekem. Mihelyt hazajön Klára, beszélek vele s kikérdezem. Vagy talán legczélszerübb és rövidebb lenne, ha én innét az ügyvédhez mennék... Hogy is hivják őt?
Nem ismerem! felelte José merészen; azután halkan s indulatosan odasúgta Cynthiának: Menj, távozz, akarom! Cynthia felkacagott... Nem ismersz, igazán nem ismersz, José? Nem ismerlek! Tüstént távozz, akarom! Parancsolom! riadt rá eltorzult arccal. Cynthia felemelte a karját és újra kacagott.
Indulatosan fogta meg az asszony kezét, hogy magával huzza a legközelebbi lámpáig, a hol megáll a kocsi. Még idejében odaértek. A hosszu sor vizes ablak épen előttük állott meg s az ember előbb a kocsi fölugrójára tette a kis koporsót s aztán fölkapaszkodott ő maga is. Lenn az asszony várta, hogy mehet-e utána. Nem mehetett.
Úgy tetszik, haragszik. Érti, hogy mit mond? Nem. Tovább hallgatóztunk, az öreg úr azonban távolabb volt, semhogy halkan, indulatosan elrecsegett parancsainak értelmét ki tudtam volna venni. Másfél perc múlva megértettük, hogy miről van szó. Közvetlen mellettünk egy bakagyerek alakja bontakozott ki a sötétségből. Termetes kosarat cipelt karján a fiú.
Talán... Egy kicsit megállott a szive verése, rémület szaladt végig az arczán... De hát én, vajjon hol leszek én? A férfi indulatosan vágott közbe. Nem akart goromba lenni, de már annyiszor hallotta ezt a sejtést és annyira nem tudta megérteni, hogy dühbe jött, ha ujra ismételte az asszony. Ugyan ne beszélj marhaságot! mondta. Itt leszel, hát hol lennél, itt... Vagy másutt.
Leonhardus, felejtsük az egészet! Mirevaló ez az ellenségeskedés? Bornemissza indulatosan eléje dobbant. Nem félek tőletek!... E levelet pedig magam fogom fenséges urunknak, Mátyás főhercegnek bemutatni. Azt nem fogod tenni, Leonhardus! De igenis megteszem! Nem félek tőletek! Kezemben a győzelem és hatalom! dörögte szilaj lábdobbanással, a bíborvörös kőre és az arany edényre mutatva.
A mit kegyed most mond, az látom arczán, hogy maga sem hiszi! kiáltott föl indulatosan a grófné, és csodálkozom, hogy azt velem el akarja hitetni. Engem is gyanusít méltóságod? Nem gyanusítom, de viseletéből határozottan látom, miként sehogy sem kivánja Dózia hollétének kutatását. Azért távozom.
A Nap Szava
Mások Keresik