United States or Mongolia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Draisz ezt az egyszerű szerkezetet úgy hajtotta, hogy a lábaival felváltva a földre ért és így lendített egyet-egyet a kerékpáron. Ezen a kezdetleges módon négyszer olyan gyorsan tudott haladni, mint a gyalogos ember. Draisz Károly 1785-ben született a németországi Karlszruhe városban.

Oroszlay átfutotta a levelet, s a következőket olvasta abban: Genf, Hôtel National Kedves gyámatyám! Minden rendben van. Dóziát egy perczre sem hagyom egyedül s ő nem irhatott senkinek. Meddig maradunk itt? Nem azért kérdem, mintha szeretnék elmenni, mert én nagyon boldog vagyok e városban.

Ilyesmit még Matiász Sós nem kért, zsenge koránál fogva nem is kérhetett. De most úgy határozott, hogy megteszi. Pedig esti kilenc órán túl a városban a nem odavalónak mi keresni valója sincsen. Mégis az embereket vonzzák az ismeretlen gyönyörök s úgy lehet, kilenc óra után egész más világ van az utcákon. Ezt nem lehet tudni. Matiász azonban akarta, hogy tudja.

Azonnal katonákat küldött ki, hogy csákányokkal és fejszékkel rombolják szét a nikomédiai keresztény nagytemplomot. A következő napon pedig rendeletet ragasztott ki a városban, hogy valamennyi keresztény templomot romboljanak le, minden keresztény egyházi könyvet dobjanak a tűzbe, végül kihirdette, hogy az összes keresztények elveszítik római polgárjogukat.

Vagy külföldi mesteremberek telepedtek le valamelyik közeli városban. A vándorló csizmadia unokájának, ha azt akarta, hogy tessék a munkája: már ezektől kellett mestersége tökéletesítését eltanulnia. Bőrt se használhatott már akármilyet: jobb fajtát, szebbet, jól kikészítettet pedig csak a városban kapott. Ezek a városok Európa mai nagy városai jórészt még a rómaiak idejéből maradtak vissza.

Nem sokat törődik a képekkel? Semmit. Már voltak annyi bizalommal egymás iránt, hogy a festő megkérdezhette: De a leányával igen? Velem se nagyon, mondta a lány s keserűen legyintett kezével a levegőbe. Nem tartozom az üzlethez, ő pedig csak üzletember. Egész nap nincsen itthon, szaladgál a városban, mint valami commis, gorombáskodik itt is, ott is; nyer, veszt, de én senki vagyok neki.

No mondta Mönyhért ha mán legyüttél, faragok belülled a kis onokámnak kiskést mög fakanalat. Mán úgy is elúntam itt magamat végképp. A faág zizögött tovább, hogy az de bízisten lössz. Mönyhért mostand elővötte a bicskáját. Mögnézte egyik végül, mögnézte másik végül. Akkor kinyitotta a tulajdon ágát. Igenyös, szép ág ez, még az öreg Sziráki csinálta a városban, de tulajdon maga.

A palló-vizitnek megvolt az az előnye, hogy a elfoglalta a gyalogjárót, a gyalogjáró plebéjusokat lekényszerítette a kocsiútra, ami a városi közgyülésen temérdek rekriminációnak s az egész városban sok áldatlan háboruságnak volt az okozója, de a berényi hölgyek előtt igen kedvesnek tünt föl. Aki azonban a kocsi-pallót használta, azt csak másodosztályu úrnak lehetett tekinteni.

A városban nem volt ismeretségem, szólt közbe az özvegy, nem volt semmi mulatságom. Régi ismerőseim nagyon szegények hozzám és irigykednek rám. Igyekezni fogunk, hogy nagyságod boldognak érezze magát körünkben, mondá Atlasz úr. Ha a gazdag emberek nem támogatják egymást, akkor ne csodálkozzanak, hogy a szegények közéjök tolakodnak és egyenlőknek képzelik magokat.

No Sándor, folytatá aztán fiához fordulva, ki ezalatt közel anyjához az asztal szélére ült, maga alá húzva egyik lábát s a másikat könnyedén lóbázva a levegőben, no fiam, szerencsével jártál a városban? Szerencsével, felelt Sándor. Láttad a püspököt, beszéltél vele? kérdé mohón az öreg asszonyság. Nem. Micsoda! kiáltott fellobbanva Atlasz úr. Talán nem bocsátott maga elé?