United States or Switzerland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Oroszlay átfutotta a levelet, s a következőket olvasta abban: Genf, Hôtel National Kedves gyámatyám! Minden rendben van. Dóziát egy perczre sem hagyom egyedül s ő nem irhatott senkinek. Meddig maradunk itt? Nem azért kérdem, mintha szeretnék elmenni, mert én nagyon boldog vagyok e városban.
Nincsenek terveink, viszonzá Klára, addig maradunk itt, míg gyámatyám másként rendelkezik velünk s tudatja, hogy mit tegyünk. Ősz felé közeledik az idő s nekem úgy bebeszélt Holcsi úr, hogy legközelebb visszahivja önöket. Erről utolsó levelében nem tett említést, s alig hiszem, hogy az volna terve. Mikor kapta kegyed utolsó levelét? A napra nem emlékezem.
Derék leányka vagy Regina, együtt maradunk, amíg lehet. Intett a fejével, hogy érti. Én mindig ott leszek, ahol te vagy... suttogta oly biztos hangon, mintha ez máskép nem is volna lehetséges. Mondani akartam valamit erre a nagy bizakodásra, de most villámgyorsan hozzám kuporodott a földre és betapasztotta kezével a számat. Hallgass... pusmogta fülemhez hajolva itt vannak....
Eh! Micsoda beszéd ez? kiáltott Sándor türelmetlenűl. Nem fog velünk ebédelni? Idegen akar lenni szüleinek házában? Ez a ház a tied, mondá Atlasz úr, a tisza-végi részhez tartozik, mely reád van írva. De ha megengeded, én is, Manó is, az öreg asszony is, mind itt maradunk. Ha megengedem? Mit jelent ez? Bocsáss meg, nem akarlak megint megharagítni. Nem fogunk neked alkalmatlankodni.
Derékig ment benne, de birta. A leány remegett a karjaiban s egyszer, mikor nyakig belemerült a szürke vizbe, körülfonta karjaival a nyakát. A nagy paraszt pedig rámordult: Csendesen legyen a kisasszony... Itt maradunk mindaketten. Mikor pedig elért a régi kőházig, fölvitte a leányt a tornáczra, maga pedig nehezen lihegve leült a küszöbre pihenni. Fenn zavaros nagy lárma lett.
Lehet, hogy igazuk van, mondá kitérve, lehet, hogy nincs, de nem erről kivánok beszélni, hanem megkérdezni, nincs-e valamiben fogyatkozásuk, s nem lehetek-e segítségükre? Semmire sincs szükségünk, viszonzá hidegen Klára. Én szerencsére vagyonos vagyok, s holnap Juliskával birtokomra utazom, és együtt maradunk, ott várva be, hogyan fog gyámatyám sorsa eldőlni.
Veronika látván anyja szomorúságát, letérdelt előtte, s átfonta derekát karjaival és erőltetett mosolylyal, enyelgő hangon mondá: Együtt maradunk, mama, és nem lesz nélkülem elhagyatva... Avagy azt hiszi, nem vettem én észre számtalan szomorúságát házaséletében?
A Nap Szava
Mások Keresik