United States or Iraq ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mig a szegény megkinzott ember szó nélkül bódorgott a munkája után, mindig ezen töprengett, utóbb azonban már megformálta magának azt, a mit mintha a fülébe kiabált volna a gyerek, folyton hallott, zavarosan, érthetetlenül de mindig. Én vagyok a mult, a megbüntetés, ráadás a hozományra. Lassan-lassan rettenetes lett az asszony sorsa.
Az ebédnél mind régi ismerősöket lelünk, Szirmay, Szirmayné, Bagosy, Babocsay, Szodoray Boldizsár, a tatár háború három hőse, más számos asszonyok- és urakkal valának jelen, de az ebéd, mely talán a szabadulás örömünnepéül adaték, inkább hasonlított halotti torhoz, mert minden örömzaj nélkül komoly beszédek közt folyt, a mulatság tárgya majd kizárólag Szirmay Ilona boldogtalan sorsa lévén, kinek elrabolása, mindnyájokat mélyebb vagy kisebb szomorúsággal illeté.
Valamikor földszagot hozott a szalonba, most pedig kenyérillatot érzünk utána. Mindnyájan elismerjük, tudjuk, hogy ez a föld legdrágább kincse, az ég áldása. Búza, rozs... kenyér... A milliók itthon és az idegenben a nap minden órájában ezekre gondolnak. Népek sorsa, birodalmak jövője, azon fordul meg, hogy van-e kenyerük? A hadviselésnek is ez a legfontosabb fegyvere.
A másik említett zaj, mely a határ felől hallatszék, azonban még örvendetesebb vala, mert vegyest omoltak le a bérczekről tatárok és magyar rabok, a mint észrevenni lehetett, már szabadon, az elsőbbek pedig megverettekhez hasonlón. Melyben elmondatik, miként hajtá végre Karácson Tivadar merész tervét, s miként a nagybányai borbély borotváját a hazáért föláldozza. A rabok sorsa. Tatárvölgy.
Reményteljesen tekintett a jövőbe, hisz ha tizenhét évesek vagyunk, az oly szépnek látszik, a nélkül, hogy határozott formába tudnánk önteni, a mit várunk az élettől. És Dózia nem készitett terveket, hisz máris oly igézően alakult a sorsa, hogy csak azért imádkozott mindennap, miként sohase változzék meg a jelenlegi élete... A két leány a napnak legnagyobb részét együtt tölté.
Mindketten elnevették magukat ezekre a tréfás pátoszszal kiejtett szavakra, s a gróf megölelve és megcsókolva nejét, elhagyta a szobát, míg Hermance lakosztályát kereste föl s ismét az eltünt leánykára gondolt, kinek holléte és sorsa folytonos rettegésben tartá.
De ő nem ismeri Dóziát, soha sem jöttek össze, s Kardos azt mondja, hogy igen csinos, életrevaló leány, ki megél a jég hátán is, s legkevésbbé sincs elkényeztetve. Most azonban borzasztó sorsa lehet. Lamberth Klárához hordozkodott, s együtt élnek, míg a foglyok sorsa valamerre eldől. De hát be van bizonyítva Holcsi bűne?
Haj még akkor fekete haja vót annak is. Mert lakodalmi bicskának vötte ezt a bicskát Mönyhért. De mindegy az. A vasát belefeszítötte az ágba és ketté hasította. Az ág ellent nem szólt, mert tudta, hogy ez a sorsa.
Nem beszéltek sokat; de minden szónak volt valami különös izgató értelme, amit váltottak. „Hát igazán gondolt rám?..." „Lássa, milyen nyomorult a tehetetlen leányok sorsa..." „Még megvan az az almavirág, amit magától kaptam..." „Én meg a legszebb verseimet magához írogattam..."
A Nap Szava
Mások Keresik