United States or Serbia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mig a szegény megkinzott ember szó nélkül bódorgott a munkája után, mindig ezen töprengett, utóbb azonban már megformálta magának azt, a mit mintha a fülébe kiabált volna a gyerek, folyton hallott, zavarosan, érthetetlenül de mindig. Én vagyok a mult, a megbüntetés, ráadás a hozományra. Lassan-lassan rettenetes lett az asszony sorsa.
És kérlek, ne kínozz. Már is úgy érzem, mintha bűnös volnék. Én még ma utazom. Utánad megyek. Más sem hiányoznék. Mi lenne Edittel, mit gondolsz? Akkor itt pusztulok el valahogy, akárhogy. Istenem, mit csináljak már veled, Istenem Csókolj meg. Azután békén hagylak. Enynyit csak megérdemlek a nagy játékveszteségem után. Az asszony idegesen simította végig a halántékát. Töprengett. Küzdött magával.
A száraz, sovány asszony ilyenkor elfordult. Nem birta nézni, hogy hogyan kinlódik a gyerek, s belelágyult, valósággal elolvadt a szánalomban. Azon töprengett, hogy hova kellene menni orvosságért. A gyermek most már egészen az ő kezében volt, az anyjának nem vehette semmi hasznát.
A fia előbb nem tudott ránézni. Ha fölemelte a szemét, hogy az anyjára tekintsen, egyszerre erőt vett rajta az indulat. Komoran, szemeit a tányérra szegezve, felelt egy-egy szóval a sok kérdésre s ugy gyült benne lassankint a keserüség, hogy már nem tudta volna kiállani sokáig. Azon töprengett, hogy miért eszik ő voltaképpen egy asztalnál ezzel az idegen asszonynyal.
Sehol se veszik semmibe, önmagának csak nem hazudhatik egyebet, a mikor látja a valóságot. Bolondság igy élni, a leghalványabb kilátása sincsen a boldogulásra. Mit akar hát még? Ezen töprengett, mire hazaérkezett. Atelierjében egy szép, fiatal leánykát talált. A nagy ablakfal előtt állott s érdeklődve, kiváncsian lapozgatott egy vázlatkönyvben.
Egy kicsiny, barna, szomorú tekintetű ügyetlen kis teremtés. Egy tehetségtelen, de rajongó lelkű kis kollégája a múltból. Akivel együtt kezdtek lépegetni a művészet meredek hegygerincén. Az elfáradt és leült valahol a domboldalon, ő pedig elszakadt előle, mert a tüdeje birta. Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe, töprengett Dömötör és Nórára gondolt.
A Nap Szava
Mások Keresik