United States or Jordan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Végre elérte útja czélját, a házat, melyet keresett. Belépett a kapun, becsukta esernyőjét és lassan fölhaladt a lépcsőn, mely széles volt, tömör márványból készült hajlított karrácscsal, mint a hogy a legujabb házaknál szokás most alkalmazni, s az emeletre vezetett, melyre fölérve, Hermance grófnő az első számú ajtónál megállva, gyorsan, idegesen csöngetett.
A ló félreugrott, a tanító meg a kocsisok megijedtek, de a gazda befeküdt még mélyebben a szalmába, behunyta a szemeit is s boldogan elnyult a ló előtt, a mely most már idegesen szaglászni kezdte, mintha idegen volna. Ne rugjál agyon öreg, ne rugjál... A tanító kiabálni kezdett. Jöjjön nagyságos ur, jöjjön. Maga nem érti, nem érti... A tanító már kezdte érteni. Megijedt tőle.
Hogy és miként tünt el ama fiatal leány, azt én már tudom; kisurrant a kiskapun, midőn a gróf hazajött, s nyitva hagyta maga után pár pillanatig az ajtót, de hogy jutott odáig, sötétben, tájékozatlanul, innét, ebből a szobából rajtad keresztül? ... Azt kivánnám megfejteni, mi majdnem hihetetlen. Az öreg komorna szájtátva hallgatta e gyorsan, idegesen kiejtett szavakat. A gróf eresztette ki?
Most már tudott róla egyetmást a felesége révén és barátkozni óhajtott vele... Majd össze ismerkednek az asszonyok is. Nagyon kedves lesz az. Hadady idegesen hallgatta; a vacsora elől menekülni akart... Ma nem lehet; éppen ma lehetetlen. De az asszony talált egy pillanatot, amikor odasúgta: Akarom, hogy gyere; éppen ma akarom, Hát ment. Sipotó lélekzettel, magamagát utálva, mégis ment.
Óvatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok. Egyszerre gyönge pukkanás zavarta meg az erdő halk muzsikáját. Mindenki összerezzent. A fegyverek idegesen csörrentek meg s utána félelmes csend támadt. Mintha az ágakról permetező vízcseppek is fönmaradtak volna. Megálltak. Az altisztek suttogva adták tovább a parancsot. A pukkanás újra fölhangzott, most már valamivel erősebben.
Ugy megölelt, hogy mozdulni se birtam. Azt hittem, hogy szeret, hogy attól fél, hogy valami bajom támad, s ha mentem magával, hát az csak azért volt, mert olyan nagyon kért... A lány idegesen, gonoszul kaczagott: S ez persze jó volt magának. Megkimélte a a bőrét. Jó bőr, ha mindent eltűr... Ne bántson. Meg fogja bánni, ha igazságtalan. Belekapaszkodott a karomba. Nem igaz.
Nem győznek meg szavaim? kérdé majdnem fájdalmasan a grófné, ki a hallgatást tagadásnak vagy dacznak vette. Nem tudom! rebegte halkan, bizonytalanul a kérdett s idegesen simítá meg homlokát. Nos, tehát ma ne beszéljünk róla többé, különben is későre jár az idő. E szavak alatt Hermance csöngetett s Ernesztine jelent meg a küszöbön.
A Nap Szava
Mások Keresik