United States or Iran ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hadady lehúnyta a szemét és megpróbálta, hogy csak a feleségére gondoljon. De aztán mégis Juditra gondolt. Felújult a lelkében minden; rég elfelejtett pillanatok emléke tért vissza; kivált az, amikor egy szeptemberi alkonyaton ezt súgta a Judit fülébe: te leszel a feleségem, vagy senki.

És negyednyolckor sietve ment arra, amerre Judit várta. Mert úgy egyeztek meg, hogy hazamenet az aszszony még végigsétál a Kossuth Lajos utcán pontban fél nyolc órakor. A szerkesztőséget elvihette az ördög. Együtt haladtak a Bajnok utca felé és Hadady cipelte a Judit csomagjait.

Későn érkezett haza aznap is. A felesége megsimogatta, megcsókolta a homlokát; csucsujgatta-bubusgatta; csak egy kicsit fáradtabban, mint máskor. Hadady észrevette a bágyadtságát, de nem merte kérdezni, faggatni. Hátha panaszkodikj ha sejteti, hogy fáj neki valami olyan is, ami nem testi baj. S ez most borzasztó lenne. Inkább durva önzésére hallgatott s nem kérdezte. Hanem az éjjel alig aludt.

Lecsillapodva szenderült el. És másnap a gonosz sors úgy akarta, hogy megint összekerüljön Judittal. Az utcán találkoztak. Hadadynak attól dobbant nagyot a szíve, ahogy az asszony megörült neki. Tegnap nem is beszélgethettünk: nem lehetett. Félöt tájban történt ez és félhétre volt, mire Hadady a szerkesztőségbe jutott. Egy sort sem bírt dolgozni. Valahogy elszédelgett, tétlenül.

De amikor hazulról elindult, elfelejtette minden szándékát, minden akaratát... Judit úgy került az útjába napról napra, mint az esti boszorkánypille, amely surranó villanással jelenik meg a virágok fölött s szíjja a lelköket anélkül, hogy leszállana rájok. Már második hónapja tartott ez így és Hadady tehetetlen lelkifurdalással szökdösött hazulról, hogy a másikat láthassa.

Azon a végzetes napon valami első előadásra ment volt Hadady Zoltán, a „Hajnal" belső dolgozótársa s az újabb irodalom egyik reménysége, akinek már az arcképét is közölték a lapok. Egyelőre ugyan nagyon szerény írósorban levő fiatalember volt; de szelíd kis felesége feláldozó és mindenről lemondó jóvoltából elég tisztességesen éldegélt a munkássága után.

Úgy jelent meg Hadady előtt az ő első szerelme, mint áz álombeli bolygófény, amely ösmeretlen világok felé csalogat. A következő percben már ott is volt Judit mellett. Rám ösmert? kérdezte az asszony diadalmasan és az ő arcára is szökött egy kis szokatlan pirosság. Azután bemutatta Hadadyt az urának. A híres író, tette hozzá, amitől Hadadyn büszke öröm érzete futott végig.