United States or Lebanon ? Vote for the TOP Country of the Week !


Aztán egyszerre odaugrott a kis fekete ember, belekapaszkodott a vágtató paripa orrába és káromkodott: Te komisz, te disznó... A temető kapujáig hurczolta magával a a kis tömzsit, ott már belefáradt s letette.

A kapuval szemben főépületnek állott a csür, a mit azonban inkább kocsiszinnek használtak. Ebben rendkivül nagy, rugó nélküli ernyős kocsi állott, a mibe azonban akkor volt utoljára befogva, a mikor Enyedről hazavitte a kocsigyáros.

Persze nem olyan már ez az orvosfajta nép sem, mint a régi Kursmid. Csak így, ilyen könnyedén beszél. Másfelől azonban megint csak neki van igaza, mert negyednap délutánra már csakugyan semmiképen sem bírtak a lóval. Ugyan Tóth Kása Pál, a szomszéd, a táragyfű gyökerét ajánlotta hathatós orvosságul, mit a fülébe kellene húzni, mely után a táragy kimegy a fejéből.

Ezelőtt két hónappal egy szegény kis viskó szégyenkezett a nagy puszta telken, ma már két emeletnyire haladtak a nagy bérházzal. A télre készen kell, hogy legyen az egész négyemeletes épület, sietnek vele. Mindennap kétszer-háromszor látom erre hajtani a pallért. Kis kocsija van, elül magas, széles üléssel és egy mindig izzadt, nagy fekete van befogva. Egy-két perczre megáll, s szalad tovább.

Olyanformán volt, mint Montmorency herceg, a nagy hadvezér, akiről följegyezték, hogy késő vénségében nem tudott se járni, se feküdni, csak ülni és lovagolni. A lova bácskai volt, aki értette ezt az állapotot. Ahogy a gazdája a nyeregbe pattant, konstatálta magában: A gazdám egy kicsit ki van készítve. Vigyázzunk s helyette nekünk legyen eszünk.

Szerencséjére egy jámbor oláh jött szemközt. „Ugyan földi, szól a tudós fogja csak a lovam kantárát, mig leszállok róla, aztán majd átvezetem a vizen.“ Az oláh világositotta fel aztán, hogy egy csepp sincs alatta. Egyszer meg a színházba ment a Próféta előadására. Előadás alatt eszébe jutott, hogy neki van valami ócska okirata e felől a leydeni próféta felől.

A lány fölugrott és egy füzfa mögött messze, hogy alig ismert , az apját látta. Az öreg Rettegi lóháton küzködött az árral, de nem tudott előbbre jutni s a füzfa alatt megállott. Megint kiáltott a leánynak: Ülj fel egy lóra és jer ide. A leány összeszedte minden erejét és visszakiáltott az öregnek: Nincs !

A fehérsapkás török határőrök, a pirossapkás captiék, olykor egy-egy jámbor muzulmán, aki hosszú pipaszárát úgy viseli a háta és az inge közé szúrva, hogy szerfölött figura vele. Az ablak a Limre, a hegyekre, az országútra nyílt. A Lim zúgó vizén olykor vakmerő tutajosok ereszkedtek alá, oly sebesen haladva a játékos habokon, mint a futó .

Ohó!... Szerencsétlen pára, hát ez hogy maradt itt? Egy hámos . Félteste a szennyes vízben, fejtül való része az árokparton. A hám összevissza szakadva rajta, csak a kantár homlokszíjjai voltak épek. Észrevettem, hogy ágyéka emelkedik és száll, tehát még élt szegény állat, bár a szemei le voltak húnyva. Bizonyosan azért hagyták el, mert menthetetlennek látszott. Megnéztem.

A intett még néhányat a lábával, aztán végignyujtotta a fejét a füvön s kimúlt. Ilyen a lóhalál. Kint az útszélen játszottak a gyerekek. Valamely kofaasszony, a ki kocsiján arrament, egy marék cseresznyét dobott le nekik, mert a Sütőék legkisebb fiának, a vakarcsnak olyan szép szőke haja van, hogy az ritkaság.