United States or Malawi ? Vote for the TOP Country of the Week !


S a kis szegény teremtés leesett a földre s tehetetlenül vergődni kezdett, mint valami beteg veréb... Lassankint csendesedett le, a mikor vizet is adott neki az asszony s ekkor már csak panaszkodott pihegve, alig-alig hogy megérteni lehetett a gyönge szavát: Ott ragad. Annak a nőnek kell a szép ember, ott tartotta. Mi lesz velem, Istenem, Istenem...

Egy kicsiny, barna, szomorú tekintetű ügyetlen kis teremtés. Egy tehetségtelen, de rajongó lelkű kis kollégája a múltból. Akivel együtt kezdtek lépegetni a művészet meredek hegygerincén. Az elfáradt és leült valahol a domboldalon, ő pedig elszakadt előle, mert a tüdeje birta. Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe, töprengett Dömötör és Nórára gondolt.

Azaz, hogy... ebben a pontban részemről alighanem tévedés történt. A rongyos teremtés erről hamarosan meg kellett győződnöm nem mutatott félelmet, mert csakhamar közeledni kezdett és néhány pillanat mulva közvetlen közelemben állt meg. Most jól megnéztem.

Nem ütköztem meg a dolgon. Még csak illetlennek sem találtam a kívánságot. Ez a megzavarodott elméjű teremtés sem azért nem felelős, amit beszél, sem azért, amit csinál. A vak bizalom, melyet irántam érezni látszott, öntudatlan ösztönnél alig egyéb.

Grófné nem ismeri föl e sorokban védencze egyéniségét? kérdé bizonyos mohósággal a gróf. Távolról sem! Dózia kissé makacs, de bájos, gyermekes, melegszívü teremtés, ki ily hideg, kimért, hivatalos levelet nem tudott volna írni. És mégis oly váratlanul, szó nélkül hagyta el a grófnét, mintha szabadulni akart volna.

Felelj Dózia a grófnak, figyelmeztette őt Hermance, kit szintén nyugtalanná tett férje hideg viselete és komor hangja. Hozzá nem mehettem, s irni nem volt alkalmam neki. De nem is mertem volna hozzá folyamodni... Oh, grófné, nagyon boldogtalan teremtés vagyok. És újra zokogni kezdett, keservesen, szívszaggatóan, mint a hogy az igazi fájdalom tud keseregni.

Te, kedves János, mindig tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak még okos emberek a világon. Például Katica, ki olyan okosan ment férjhez. JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, fiatal emberen, léhaságon járt az esze ... Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica társaságában. Ez az édes teremtés olyan hozzá.

Mintha egy villámgyors pillanat alatt egyszerre és egészen megváltozott volna ez a vézna kis teremtés, az arca, a szája, a szeme nem az volt, ami eddig, hanem valami egészen idegen... és egészen más. Tömött vörös haja, mint egy égő korona, szinte lángolni látszott fején.

Egy darabig némán nézegeték egymást, míg az öreg Szirmay István félig zokogva e szavakban árasztá ki szívének mély búját. Hol van az a hyenáknál dühösebb haramia, ki ezen ártatlan teremtés liliom virulását meggyilkolta? Segíts meg, Istenem, erősítsd bűnös lelkemet, nehogy kétségbeessem véghetetlen jóságod felett. Ki a gyilkos? riada Szodoray a két fogoly rablóra.

Gyermekem nem volt, azt magával vitte szegény lelkem a földbe, semmi se volt; nem is bucsuztam a lakásomtól, mintha nem is lett volna már az enyém az a két szoba meg a konyha, a hol a cseléd iszonyuan ordított, emlékszem azt hajtogatta: szegény asszonyom! szegény drága teremtés! Isten nyugosztalja... boszantott, utáltam.