United States or Mauritius ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eközben folyvást hallotta a ferbli-jelszavakat, avizókat, kommandókat: „mi a vizi?!..." "besszer"! „rebesszer"! „hivok"! „blindre! megadom! mije van"?! Mindig őneki volt legtöbbje félálmában is és mindig elvitte a kasszát; olvasta a sok nyereséget: tíz, húsz, száz forint, ezer forint, egy millió forint!... No, ez már valami!... Erre maga is megijedt, felriadt.
Azt olvasta a régi írók műveiben, hogy már 200 évvel Krisztus születése előtt élt egy görög csillagász, aki azt tanította, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem megfordítva: a Föld a Nap körül és forog azonkívül a saját tengelye körül is. Ez a felfogás azonban nem terjedt el; az emberek nem tudták elképzelni, hogy a Föld nem áll egy helyben és inkább a Ptolemeusz nézetét fogadták el.
És valóban, a plébános volt az egyetlen, ki lelkébe látott Sándornak, ki tisztán olvasta arczán emésztő küzdelmeit és aggódó figyelemmel kisérte e különös benső harczot gyanakodó képzelme és józan esze között. De nem tehetett mást, mint, figyelni és várni.
Minden nap gazdagabbá tette tudományban és bölcsességben, végül az alchimiának már csak a bölcsek kövével foglalkozó része érdekelte. Esténkint Albertus Magnust olvasta.
Dózia élénk tekintettel kisérte távozását, s midőn az eltünt az erkélyről, lassan elővette zsebéből a levelet s a következőket olvasta abban. Szeretett drága Dóziám!
Olvasta maga azt a levelet, Dózia? kérdé feszülten, s látható kétkedéssel. Olvastam, mielőtt elutaztunk innét, azért kellett oly rögtön eltünnünk, mert a tudósítást Zalánczról hozták és meg volt határozva abban az óra, melyben Eszthey értem jön, s magával visz. Oroszlay megcsóválta fejét. Mindebből egy szó sem igaz, Dózia!
Oroszlay átfutotta a levelet, s a következőket olvasta abban: Genf, Hôtel National Kedves gyámatyám! Minden rendben van. Dóziát egy perczre sem hagyom egyedül s ő nem irhatott senkinek. Meddig maradunk itt? Nem azért kérdem, mintha szeretnék elmenni, mert én nagyon boldog vagyok e városban.
Szeptember tizedike, olvasta Kardos, tehát öt nap előtt... És most kegyeikbe ajánlom magamat. Már megy? kérdé Dózia sajnálattal hangjában. Nagyon is hosszúra terjedt látogatásom, de ha megengedik, elutazásom előtt még tiszteletemet fogom tenni.
Ez oly szokatlan tett volt egy az ő állásában levő leánytól, hogy Jakab bámulva olvasta a meghivást, s nem tudta, örüljön-e, hogy Dózia közelébe juthat, vagy féljen attól a jelzett párbeszédtől, mit Veronika folytatni akar vele.
Minden erőmet arra fordítom, hogy kegyednek szép és boldog jövőt teremtsek.« Maga se tudott volna számot adni magának, minő visszás érzelmek közt olvasta e levelet. Örülni, reménykedni akart, de nem tudott.
A Nap Szava
Mások Keresik