United States or Indonesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
És csakugyan nem hajlandó többé segédkezet nyujtani nekem? kérdé kutató hangon Esztheyné. Minden másban szívesen, de ezt czéltalannak tartom. Igy többé nem számíthatok senkire! sóhajtott föl Hermance, s azért vagyok ma itt, mert Holcsinak végre is meg kell mondania, mi czélja van Dóziával, kit csellel csaltak el Obrenné intézetéből. Biztosítom, hogy ő nem fog beszélni.
Csendesen ittak, suttogva beszéltek s az elfüggönyzött ablak mögött is összedugták a fejőket, komor arczczal cserélve ki egy-egy szót s keresve valamit a füstben. Mikor egy nyulánk, szőke fiatal ember belépett közéjük, összenéztek s némelyik sóhajtott. A fiatal ember a kis szürke munkás fia volt. Szomoruan ült le az asztal végére, elfogadta a bort, de nem tudott inni.
Én legkevesebbet számítok; ott van már az egyetlen, az igazi háziasszony, észre sem veszik az én távollétemet. Atlasz úr keserűen sóhajtott ez ingerűlt szavakra. Góg Ferencz nagyokat nyögött s feje egészen elveszett vállai között. A levelet! Miért nem mutattad meg a levelet? kiáltott Manó, idegesen dobolva lábával az asztalon. Micsoda levelet? kérdé Góg Ferencz, fülét hegyezve.
Hová? kiáltott Sándor. Ez az ő titkuk. Ön tudja, mi történt kettejök közt, miért hagyta el neje örökre. Mert örökre elhagyta, ezt izenteti általam. Megérdemeltem, oh! megérdemeltem, sóhajtott Sándor tompa kétségbeeséssel. Aztán nem is szólt többet. Ismét felült lovára, s lassan, lecsüggesztett fővel, eleresztve a kantárszárat, az okos állatra bízta, vigye, a merre akarja.
Ezt a férje is megerősitette s hozzátette, hogy a felesége kitünő nevelésben részesült s ha egyebet nem is, de az ilyen vad ficzkóknak legalább a jó nevelést illenék respektálni. Az asszony sóhajtott s lemondással nézett végig rajtunk, javíthatatlanokon, miközben kereken kimondta a véleményét: Kutyából nem lesz szalonna.
A gyerekek lábujjhegyen jártak, suttogva beszéltek s a félesztendő alatt, mig nagyanyjuk a halállal küzködött, megránczosodott a képük s elfeledték azt, hogy gyermekek. Veress megpróbálta kivinni őket a mezőre, hogy ugrálják, kiabálják ki kedvükre magukat, de ezek a kis öregek nem éltek a szabadsággal. Az apjuk sóhajtott, nem erőszakolta a dolgot. Aztán beteg volt ott mindenki.
Sietek; vendégek vannak nálunk; nagy ozsonna készül s csak úgy lopva szöktem ki: anyuska azt hiszi, a fagylaltgéppel foglalatoskodom a kamarában. Hogy mit mondanék, édes menyországom? Megint valami újat; azt, hogy szeretem, szeretem a megőrülésig... A leányka sóhajtott. Ez már nem is olyan új; de énnekem annál inkább van ám ujságom a maga számára; férjhez akarnak adni...
Látja, sóhajtott az öreg kőfaragó bánatosan, így vélekednek önről a modern művészek általában. Nem értek a szobrászathoz? kérdezte ijedten Dömötör és megragadta az ifjú esztéta kabátját. Nem mondtam, védekezett amaz. Ért ön biz a mintázáshoz.
Itthon van, oh nagyon is itthon van, nyögött Góg Ferencz. Méltóztassék besétálni! Szeretett Lilla húgom elájult ugyan, de rögtön magához fog térni, ha meghallja becses jelenlétét. Hol van? kérdé Sándor, gyorsan tovább haladva a ház felé. Lilla húgom? Lándsa Jenőt kérdem, felelt Sándor türelmetlenül. Szobájában, a vendégszobában, oh nagyon is ott van sóhajtott, Góg Ferencz. Épen most vitték oda.
De mondom, csekélység: ha jól emlékszem, alig tesz negyven vagy ötvenezer forintot. Jaj nekem! bizonyosan inkább ötvenezer lesz, mint negyven, sóhajtott Atlasz úr. Harmadéve is annyit fizettem érted. De akkor könnyebb volt; most rossz évek járnak, a termés gyönge, az árak alacsonyak, az amerikai concurrentia agyon nyom. És most egyszerre fizessek ki ötvenezer forintot!
A Nap Szava
Mások Keresik