United States or Tonga ? Vote for the TOP Country of the Week !
Este felé, mikor már a legények kiverték a „hét sor port“ s elkezdték dalolni a Kerekes András nótáját, a háziasszony bekopogtat hozzám, s nagy óvatosan körültekintve a szobában, ha nincs-e más is jelen? belép, odajön hozzám és térdre esik előttem. Kérem asszonyom, parancsoljon, mi kivánsága van? keljen fel.
Méltóztassék helyet foglalni, grófné, viszonzá a háziasszony, mert a mit mondani akarok, hosszú lesz és kellemetlen; s mialatt vendége leült, ő is helyet foglalt vele szemben. Dózia? kiáltott föl Hermance nyugtalanul. Igen, Teodózia kisasszonyról lesz szó! Milyen ünnepies bevezetés, máskor Dóziának hívta. Mint növendékemet... Most többé nem azt, mert, mert...
Atyámmal hajdan annyi helyen fordúltam meg, annyi mindenféle emberrel találkoztam, hogy ez úr is köztük lehetett, felelt Klára könnyedén, s aztán Sándor karjába fonva karját, elvonta e csoporttól s más vendégeihez ment vele, nyugodtan beszélgetve hol egygyel, hol mással, mint a háziasszony kötelessége.
Hiszen oly nagyúriasan viseli magát, hogy még én csókolhatnék neki kezet. Még csak az kellene! A koldús ivadék! Többet aztán nem jött a szobádba? Hála Istennek, nem; én sem kívánkoztam utána. Hát a háziasszonyi dolgokban nem jött hozzád tanácsot kérni? Háziasszonyi dolgokban! kiáltott az öreg asszonyság a tőle telhető keserűséggel. Ki a háziasszony? Én nem vagyok háziasszony.
Mióta Sándor megházasodott, engem többé meg sem kérdeztek, az ő felesége vett át mindent, ő most a háziasszony, és engem számba sem vesz, mint ha idegen vendég volnék a házunkban. Valóban úgy is állt a dolog. Ha valami hibája volt Klárának, bizonyára az volt, hogy keveset törődött Sándor szüleivel, nem igyekezett hozzájok közeledni, megnyerni szeretetöket.
Én legkevesebbet számítok; ott van már az egyetlen, az igazi háziasszony, észre sem veszik az én távollétemet. Atlasz úr keserűen sóhajtott ez ingerűlt szavakra. Góg Ferencz nagyokat nyögött s feje egészen elveszett vállai között. A levelet! Miért nem mutattad meg a levelet? kiáltott Manó, idegesen dobolva lábával az asztalon. Micsoda levelet? kérdé Góg Ferencz, fülét hegyezve.
Az ajtó nagy csöndben felnyilik, s belép rajta a háziasszony, titkolózó mosolygással, s hozza a karján a leányát, egy szép kis, pólyába takart babuskát. Itt van „ő“ uram! Ugy-e milyen szép, mint egy kis angyal. Mit? Micsoda? Hisz ön nekem azt mondta, hogy most fordul a tizenhatodikba. Igenis, a tizenhatodik hónapba. De már el van választva, nem fog alkalmatlankodni.
A Nap Szava
Mások Keresik