United States or French Southern Territories ? Vote for the TOP Country of the Week !
János ugyanis kora hajnalban bejött a tanyából az asszonnyal, hogy elad egy kocsiderékra való miegymást. Az asszony a csirkékkel a csirkepiacra ment, ő a búzával a búzapiacra s miután eladta mind, úgy vélte, hogy ezúttal leghelyesebb lesz valamely korcsmába beóvakodni. Ez már, akárhogy keressük, megtörtént s miután János bort ivott, pályázni kezdett. A pipát zsebrevágta. Nem való a városba pipa.
A cipész olcsóbban vehetné a bőrt, az asztalos a fát, a lakatos a vasat a gyárostól, mint a kereskedőtől, ámde a gyáros nem árusít kicsinyben, csak nagyban, a kisebb iparos pedig mert nincsen nagy tőkéje csak kicsinyben vásárolhat.
Ha félszeme hibás nem volna, tisztló lett volna ebből a huszároknál. Hát úgy kell erre nézni. A vevő erre a sok szépségre csakugyan elhiszi, hogy jó vásárt csinált s nem sajnálja a másik fél liter bort. Kocog is az üveggel az asztalon s fürge leányzó hozza azonnal a bort és poharakat hozzá. Jaj, húgom mondja a rendelő sok már a pohár nagyon.
A következő nap reggelén suttogás vonta magára figyelmét, mely a szomszéd szobából hallatszott be hozzá s ő az ajtóhoz lapulva, a következőket hallá: Megtiltom, hogy egy pohár bort is elfogadj attól a fiatal embertől. Máli beszélte, hogy tegnap együtt ittatok. A bor megoldja a nyelvet s nem kell ismételnem a következményeket, mik fecsegésedre előadhatnák magukat. Vigyázz!
Fiatal sertés ropogós, szalonnás oldalbordáját, savanyított uborkát, egyik felére bíborvörös őszibarackot, nagy kupa könnyű kerti bort, aranysárga szűzdohányt és vadonatúj tajtékpipát tett a szobrász elé. Evés előtt pedig egy pohárka szilvóriumot! Olyan sűrű, csúszós, sima, illatos, erős, lelkes egy ital, mint az ámbrával szagosított szent kenet. Deo gracias. Egészségére.
Nem akar egy pohár vizet, vagy bort, Somorjay úr? kérdé részvéttel a detektiv, látva annak lihegését s hangjának koronkénti elcsuklását; de az fejével tagadólag intett és folytatta.
Leültette, ételt és pohár bort tett eléje és figyelmeztette, hogy otthon van, itt minden az övé az Ur Jézus nevében. Csak egyék-igyék nyugodtan Domine spectabilis, estebéd után pedig szólítsa meg a főtisztelendő gvárdiánt.
Boldogság ez, mi Matiásznál abban nyilvánult, hogy a sok séta után korcsmába ment s bort ivott. Míg ezt tette volna, számolta magában, hogy mit tesz a következő órák alatt? így elhatározta, hogy sötétedéskor az utcára megy és pereceket vásárol, mert a sarkon a gájsicc kettőt ád három krajcárért.
„Vigasztalhatlan vagyok, hogy nem teljesithetem László ur kivánságát.“ „De ez az ur itten Rózsa Sándor!“ Erre a névre egyszerre ugrott minden ember, csaplár, pinczér, szakácsné, helyet csinálni a concert kellő közepén a nagy férfiunak; hozták a bort meg a pecsenyét készséggel, s a jótékony hangversenyzők mulattatták a puszták egykori fejedelmét, kivilágos kivirradtig.
Utazás közben egyszer megállanak egy állás mellett itatni, s tudósunk odaád a kocsisnak egypár garast, hogy adasson magának a korcsmában egy itcze bort. A kocsis, mint tisztességtudó ember, nem itta meg a bort, hanem elébb megkinálta vele urát. Köszönöm, atyafi, válaszolt ez, nem iszom. Nem iszik? álmélkodik a jámbor ember, már hogyne innék, innya csak kell! Vagy van valami baja az urnak?