United States or Côte d'Ivoire ? Vote for the TOP Country of the Week !
Atlasz úr különösen büszke volt arra, hogy holnap, midőn egy apátkanonok lesz a kastély szálló vendége s a vidék öszszes úri családjai asztalánál fognak ebédelni, egy valóságos grófné vigye a háziasszonyi tisztet, melynek az öreg asszonyság úgy sem tudott volna kellő méltósággal megfelelni.
És körülpillantva az utczában, belépett a kapun, eltünve a bérkocsis szeme elől, ki leugorva helyéről a kapuig ment s figyelmesen utána nézett, mialatt az fölhaladva a lépcsőn, Holcsi lakásánál állt meg, hol nyitva volt az ajtó s ő az irodába lépett. Az ügyvéd úrral óhajtok beszélni, mondá az egyik irodasegédnek, vigye be neki, kérem, névjegyemet.
Elvégre egy ilyen leszakadt féderes, szúette, ócska jószág nem kecsegtet túlságos kényelemmel, ennélfogva tehát vigye az ördög, elleszek reggelig én is itt, ahol vagyok. Beburkolództam köpenyegembe, ráhajtottam fejemet a hátizsákra és elnyúltam a földön, mint egy fáradt komondor.
Hanem azt persze Amerikában nem tudják, hogy az a római IV-es annyit jelent, hogy „Belváros“. Képviselő ur tehát bérkocsist hivat s mondja neki, hogy vigye őt rögtön himző-utcza, numero négybe. Odatalál-e ön? Elhiszem azt, szól a bérkocsis, hamis mosolyra hunyoritva pofáját.
A búbos fehér tyúknak hét csirkéje volt, de kettőt közülök elvitt a kánya, felelt az öreg asszonyság. Ördög vigye a búbos fehér tyúkot és mind a hét csirkéjét, kiáltott Atlasz úr haragra lobbanva. Hát reád nézve nincs fontosabb történet ebben a házban, mint a búbos fehér tyúk csirkéi? Oh Istenem, Istenem! siránkozott az öreg asszonyság, milyen hamar megharagszol!
Ez a nyájas mosoly egészen föllelkesítette Atlasz urat s hangosan kiabált János után, hogy jöjjön gyorsan, vigye föl a nagyságos kanonok úr holmiját a vörös selyem bútoros szobába. A vörös selyem bútoros szobába fogjuk szállásolni nagyságodat, ismétlé a kanonokhoz fordulva. Legszebb szoba a kastélyban s csak a legfőbb vendégeknek nyitjuk ki.
Elcsapnának, aztán a gyerek, meg az asszony... ördög vigye... Nagyobb szerencsétlenség is megesett már sok emberrel, mint hogy röhögtek rajta. Otthon pedig azt mondtam, hogy a kávés megkinált, hogy álljak be melléje kompánistának. Pénz nem kell semmi, csak éppen hogy részesedem a haszonból, meg hogy felügyelek a személyzetre... És itt ütött be aztán a baj.
Nem mondom, hogy azok közül való, aki ott mozog... Nézd! most ismét megmozdult... de valamiféle ember, az bizonyos. Ebben a pillanatban én is megláttam a nyírfa alatt mozgó emberi alakot. Hogy az ördög vigye el... csakugyan mozog ott valaki! Ja, ja... egészen bizonyos. Mit tegyünk? Semmit. Nem ellenség mert az lehetetlen, hanem valaki a mieink közül, ha katona. Az!
De a vasúti menetrend nincs tekintettel a nagy emberek magán dolgaira; a vonat füttyentett és tovább robogott, s Atlasz úr egyedül maradi a vas-sínek közt fiával. Na? mondá az elegáns fiatal úr fölcsípve szemével üvegét s fitymáló arczczal körültekintve. Na? Nincs itt a huszár vagy a komornyik, hogy a hintóba vigye podgyászomat? Te sem tudsz rendet tartani cselédeid közt, öreg!
Hová? kiáltott Sándor. Ez az ő titkuk. Ön tudja, mi történt kettejök közt, miért hagyta el neje örökre. Mert örökre elhagyta, ezt izenteti általam. Megérdemeltem, oh! megérdemeltem, sóhajtott Sándor tompa kétségbeeséssel. Aztán nem is szólt többet. Ismét felült lovára, s lassan, lecsüggesztett fővel, eleresztve a kantárszárat, az okos állatra bízta, vigye, a merre akarja.
A Nap Szava
Mások Keresik