United States or Paraguay ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hanem ebéd végével előszólitja a sublégátust. Hozd el a gazdád hosszuszáruját. A fiu teljesité a parancsot. Na, domine, tessék rágyujtani; te meg, fiu, tartsd neki a pipát. A legátus nem látta jónak ellene szegülni. Na, most tessék sétálni. A legátusok sétáltak. Most már kérdem: hová megy, domine? A vendégek nevették a szegény diák zavarát. De kérem, báró úr.... Semmi kérelem, hová megy?

Na sárga kutya! riaszta egy nyers tatár, ide az aranynyal, különben sápadt arczádból olvasztom ki.

Mi ez? Miért nem adnak tüzet? Hornista, gazember! Hol vagy? Brauneck dühösen vágtat az osztályok között. Micsoda tartalék ez! Hogy fekszenek! Mint egy csomó bivaly a sárban! Na, köszönöm. Inkább penzióba, mint itt maradni! Kapitány úr, nézze a századát! Csináljon rendet. Amazok elől már lövöldöznek erősen. A Manlicher gyors, hirtelen pukkanásai követik egymást. Küldöncök szaladnak hátra.

Mit kell itt látni? Azt, hogy nem vagy kivétel. Nem emlékszem, hogy ilyen érdemet akartam volna magamra akasztani... Nem is hiszem, hogy valami glória-féle világítana homlokomon. Fityeg valami efféle a homlokomon? Regina pityergésre húzódó szája most egy pillanat alatt mosolygósra csucsorodott, s a következő percben már el is nevette magát. ... válaszolta derülten nem »fityeg« semmi.

Azt akarod mondani, hogy tehénmellű vagyok... Pedig, ha igazságos akarnál lenni, tudhatnád, hogy erről nem tehetek. Nem vagyok én akkora szamár, hogy csúnyának tartsam azt, ami szép és nem felesleges, sőt szükséges és pompás, mint a rózsatőn a virág. Na, Regina virágom, ez csak elég szépen van mondva?

A kalauz éppen akkor jött ki a kocsiból s előbb nagyot bámult, aztán meg szitkozódni kezdett. Elment tán az esze? Na még mire gondol. Az asszony hátul rémülten rángatta az urát. Vedd el, még lelöki... Majd lelököm én őtet. Vedd el, János, ne erőszakoskodj. A kalauz csengetett s a kocsi megindult.

Mert most is úgy mereszted rám a szemedet, mint Frau Mikelre a doktor... Elnevettem magamat. Rosszul látsz, Regina. !... Van nekem eszem. Megint dühösködni kezdett. Apró szemei úgy égtek, mint a parázs. Elérkezettnek láttam az időt, hogy valamiféle tréfával üssem el a dolgot.

De mihelyt a kocsiban ültek s annyira haladtak, hogy a hátramaradottak nem hallhatták, rákiáltott nagybátyjára: Na hát, miért nem szól? Talán kivágta a nyelvét az a vén zsidó? Kedves húgocskám, kezdé ünnepélyes, de kissé reszkető hangon Góg Ferencz. Ne húgocskámozzon most engem, vágott közbe ingerülten Lilla, hanem feleljen röviden és kitérés nélkül: kosarat kaptam?

Szinte egyszerre értek a csárdához. Tajtékzott a lova mind a kettőnek. Vitás Mátyás uram dobogó szívvel, leste, hogy na most, mi lesz ebből. Ösmerte már a csikóst, a hasított homlokút; az híres verekedő volt. Annak nem sok kellett, hogy a haragosának nekimenjen. Olyan volt, mint a kormosnyakú fiatal magyar bika, a szilajon nevelt, amely rögtön öklel.

Megnyugtatva intettem, hogy nem tesz semmit. Az ember feje nem káptalan. ... de erre mégis csak gondolhattam volna mondotta bosszankodva a leány. Megdörzsölte homlokát és pillanatig mozdulatlanul tünődve tekintett maga elé. Mondd csak kérdezte gyanakodva sok bolondot beszéltem? Nem tapasztaltam. Aha, most mindjárt vallatni fog... Velem azonban nem boldogul.