United States or Grenada ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mindezt szó nélkül elébe raktam és intettem, hogy egyék. Most ugyanaz történt, ami legelső találkozásunk alkalmával: a leány oly mohóságával az éhségnek esett neki az ennivalónak, mint egy vércse. Ott volt előtte a késem, de körmeivel tépte le a kenyér darabját és azokkal szakította szét az erősen foghagymás kolbászt is.
Ne olyan mohón, Regina, intettem oly nyájassággal, amennyi csak hangomtól kitelt, hadd lássa, hogy ismét a régi testvéri indulattal vagyok iránta ráérsz, van elég. Éhes vagyok... válaszolta mentegetődzve, inkább a szemeivel.
Most egy rövid, alig hallható fütty szisszent keresztül a sötétségen... Végre!... lélegzett föl megkönnyebbülten és azonnal felugrott a patronládáról, amelyre izgatott várakozásában tízszer is leült, hogy ismét felálljon és hátrább rúgja. Megyünk? Megyünk, tanácsos úr! A distancia odáig... azokhoz... valamivel több, mint négyszáz lépés. Nagyságodnak ennyit elég tudni. Intettem, hogy elég.
A csajkát, azt mondtad, majd estefelé együtt fogjuk megmosni... arról hát ne beszélj, hanem gyere közelebb és hallgass ide. Intettem, hogy beszélhet, ha akar. Elég közel vagyok és különben is nagyszerű füleim vannak. Azt akarom mondani, folytatta lassú hangon hogy ha nincs otthon senkid, veled megyek. Tudod... itthagyom azokat és elmegyek veled, akármeddig kellene is mennem.
Pálinka nem kell, mondotta lassú, szégyenkező hangon és félrenézett megfogadtam, hogy soha többé nem iszom pálinkát. Már pedig a füstölt holmi azt kívánja. Nem iszom soha többé... ismételte kelletlenül, mintha nehezére esett volna, hogy erről beszélnie kell tudhatod, hogy miért... Intettem, hogy sejtem, ez azonban nem ok.
Intettem, hogy az, egészen új, azonképen nyaralt a borjumban, ahogy még odahaza kifaszoltuk a többi Ausrüstunggal. Mert ha már a lábadon volt... Utánozhatatlan grimace-ra fintorodott el egész arca. Ná?... kérdezte gyanakodva. Ná, ná... ördögöt! tiltakoztam erélyes nyerseséggel, háborúban sok minden lehet, de az már csak mégsem lehet, hogy használt kapcával töröljem le a számat.
Mert, kérem, megesett az, hogy a belső irodában leveleztem s ő üzletfelekkel jött be s hazudott nekik s én mindig intettem a háta mögött az illetőknek, hogy: nem igaz, nem igaz és azért mégis ugy csinálta meg az üzletet, a hogy ő akarta. Mert rám nem is néztek. Számba se vettek.
A fene gondol valamit válaszolta szemmel látható izgatottsággal, hanem tudja, az úgy van, hogy amíg csak az ágyúk diskurálnak, addig nem is érdemes odafigyelni, mert nagyon messze van a bál amikor azonban már a puskák is beleszólnak a dologba, akkor remélni lehet, hogy az ügy komolyodik. Igen, igen... most már csakugyan komolyodik. Hallja? Intettem, hogy hallom.
Holla, már tudom! nevetett vidáman a vöröskeresztes bácsi bizonyosan a regimentet keresi... nem igaz? Intettem, hogy igaz. Hát kérem legyintett kezével, mialatt megint elfoglalta előbbi helyét a bogrács mellett s engem is odainvitált a közelébe azt ez idő szerint hiába tetszik keresni. Messze vannak? Ojjé! Talán mégsem lehetnek olyan messze, ha Heiszer úr itt van... Csakhogy nem vagyok itt.
Mit csináljunk? fordult ismét felém, miközben letérdelt mellém és szeretettel megcsókolta fájdalomtól izzadó homlokomat nem tudsz a lábadra állni... úgy-e, nem tudsz? Intettem, hogy nem. Össze van zúzva a bokám. Istenem, mit csináljunk... mit... Óh, már tudom! kiáltotta egy segítő ötlettől megkapatva maradj itt, drágám, mindjárt jövök.
A Nap Szava
Mások Keresik