United States or Slovenia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hanem ebéd végével előszólitja a sublégátust. Hozd el a gazdád hosszuszáruját. A fiu teljesité a parancsot. Na, domine, tessék rágyujtani; te meg, fiu, tartsd neki a pipát. A legátus nem látta jónak ellene szegülni. Na, most tessék sétálni. A legátusok sétáltak. Most már kérdem: hová megy, domine? A vendégek nevették a szegény diák zavarát. De kérem, báró úr.... Semmi kérelem, hová megy?

Az egyik rángatta a vállát a szűrben, a másik két kézre fogván a nagy ákáchusángot, amit bot gyanánt vitt, a végével a fagyos rögöket turkálta. Többször kellett még a hívást ismételni, teljes megnyugvást adván arról, hogy semmiféle fizetség nem lesz a dologból. Ez utóbbi kijelentés kissé meghatotta a két legényt, hanem azért csak az egyik hitte el.

Belátta, hogy legokosabb, ha az ember jegyzőkönyvet tart magának és minden reggel beirja a naplójába: hányadika van és esik-e az eső; simára fésüli az erkölcseit; előbb a mellényét húzza fel és csak aztán a kabátját; naponta néhány juhbőrbe kötött könyvet vásárol és szivarját nem az égő végével fogja a szájába; csinos ruhát hord és kifújja az orrát, ha náthás.

Lezárt, az esztendő végével szépen elraktározott nagy bőrös könyvek, egyikre az volt irva: Főkönyv , a másikra: Pénztári napló , meg Árukönyv , aztán egy másik, a mire ez a szó volt irva: Hitelügyletek . Ezek közül szedte elő Flórián azt a könyvet, a miben éppen el akarta könyvelni az apámat.