United States or Libya ? Vote for the TOP Country of the Week !


Azt mondta, hogy a , akinek az idegélete fegyelmezetlen, nem lehet igazán vadász és lépten nyomon hibákat követne el puskával a kezében; megbízhatatlan, néha szeles, néha türelmetlen volna; arra a figyelemre, arra a gyors és amellett helyes elhatározásra, amely a férfinak szinte járuléka, egyszerűen alkalmatlan a .

Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus »Summa perfectionis magisterii« című munkáját! szólott a tudós mogorván, azután mohón levelezni kezdé a foliánsok avatag lapjait... José pedig annyira elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak csakis harmadik, türelmetlen kiáltására kapta fel zavartan fejét... Micsoda napon kezdtünk a művelethez? Hétfőn! No látod, itt a hiba!

Nyitva hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden perczben kiszólott a másik szobából: Készen van? Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt... Hát mi baj van, beszéljen már. Valaki van a szobában, mozgott... Ember?

Az ezredes még türelmetlen lovával volt elfoglalva, azután folytatta a megbeszélést, amit azért neveznek megbeszélésnek, mert csak egy beszél, a többi hallgat. De, uraim szólt emeltebb hangon el kell ismernem, mit már többször tettem, hogy az ezred elhatározó pillanatokban teljesen érvényesíteni tudja magát.

Harmadnapra érkezett haza, kedvvel, sugárzó arczczal, de útjáról akkor sem szólt senkinek, s Manó türelmetlen kérdéseire csak annyit felelt, hogy várja be az eseményeket. Két hét múlva ritka vendége volt a kastélynak, a plébános, kit Klára távozása óta nem láttak itt. Sándor után kérdezősködött s egyenesen szobájába ment, miután hallotta, hogy itthon van.

Az asszony türelmetlen lett, félbeszakította. Tehát ön visszahozta a forintot, a mivel becsaptak. Az öregrendü ember elképedve bámult reá. Dehogy, kérem. Hogy tehessem én azt? Én nem igen szólhatok bele semmibe. Csak emésztem magam, de ugy emésztem magam, hogy némely este betege vagyok a boltnak. Tántorogva megyek haza, mintha részeg volnék. Mert igy nagyon utálatos ám az üzlet.

Kellemes meleg töltötte el a visszaemlékezésben s pajkos örömet érzett a Szüts Tamás látogatásán, mig arra gondolt, hogy nagyon kellemes lesz össze-vissza kérdezősködni a deputáczióban. E perczben annyira megszerette ezeket a régi , becsületes embereket, hogy türelmetlen lett s szerette volna, ha mindjárt benyitnak az ajtón.

A harag és türelmetlenség azonban már oly erős volt ebben a különben mindig méltányosan ítélkező óriásban, hogy valósággal is érezte a büdösséget, amelynek nyoma sem volt. Türelmetlen, őrmester úr... válaszoltam csak azért, hogy épen mondjak valamit. No, helyen kopogtattam!

Annyit zaklattam érte, hogy egyszer türelmetlen lett és így kiáltott fel: Istenem, keressen valakit!... Abban a percben el is hallgatott, de már kimondta. S az én agyvelőm egyszerre megdermedt, a szívem meghiggadt, elnémult. „Keressek valakit!"... Kiegészítettem: aki olyan lehessen, amilyennek én őt és csak őt kivánnám... Egyre ezt ismételtem magamban: „keressen valakit... keressen valakit..."

Azelőtt szó és megjegyzés nélkül teljesítetted rendeleteimet, most titkaimba akarsz avatkozni... Bármily régen vagy mellettem, ezt nem türöm. Isten mentsen, grófné. Ezt a szemrehányást nem érdemlem meg, de azt a leánykát valami titokszerüség veszi körül, minek következményeitől félek, s ez nyugtalanná tesz. Siess öltözékemmel, a gróf már várni fog a reggelinél, s tudod, hogy ő türelmetlen.