United States or Falkland Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ködbeborult előtte az egész szoba, kivéve Marridon kisasszony mozdulatlan arcát. Csak őt tartotta szem előtt a beszéd kezdetétől a végéig. Maga sem tudta miért, de fontosnak tartotta, hogy az ő jó véleményét kiérdemelje. Eléggé sikerült is ez az első felszólalása. Mikor befejezte a szót és leült, hangos taps keletkezett, ő pedig remegő kézzel nyúlt vörös borral telt pohara után.
LENTULUS: Igen, igen, halott lány halott lelke Halott város halálát rám lehelte... Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott, Egő romok, rengő föld, tüzeső, Halott isten, óh titkos, bősz erő Légy átkozott, ezerszer átkozott!! Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal nézi. LESBIA: Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva!
Micsoda dolog az, hegy a leány nem hajol meg készséggel az apa akarata előtt! folytatá könyörtelenül. Atyám! esdeklett remegő hangon Klára. Csend! Angyalszelíd, engedelmes természetű édesanyád kétségbeesett volna önfejűséged és vonakodásod láttára. Ha nem látlak derült, engedelmes lánynak, akkor szerető atyád helyett fenyítő uradat és mesteredet tanulod megismerni bennem.
Lásd gyáva féreg! kiálta a szelid nő remegő férjének, s azon tagnál fogva, mely bizonyos szürke állatoknál leghosszabb, húzta őt ki az ajtóba.
De hát mit gondol grófné, s mit tételez föl rólam? kérdé elhalványodva Obrenné remegő hangon. A legrosszabbat, ha föl nem világosit az ellenkezőről! Azt kell hinnem, hogy Dóziával már évek óta valami titkos czéljuk van. Hogy hárman összebeszéltek, miként helyzetét valamire kihasználják, hogy mi az, azt nem tudom, de kifürkészem.
Hermance meleg pillantást vetett a leánykára s kezét hajára tette. Állj föl, Dózia, mondá remegő hangon. Gondolkodnunk kell, hogy mit tegyek veled, miután itt nem maradhatsz.
Nem, nem! én leányomtól el nem válok! mit ér szabadságom, mit ér életem, ha a legkedvesebb elragadtatik tőlem? Édes leányom, én el nem hagylak! És szorosabban kulcsolá karjai közé a remegő Ilkát. Öreg, te szólj, én férfiakkal akarok beszélni. Mondá boszúsan a herczeg, valamivel szelidebben hozzá tévén: Visszaadom elrablott javaidat is, csak Ilka engem szeressen.
Kinyitotta a szemét, rámmeredt és nyöszörgött... De fölismert. Tehát, hála istennek, öntudatnál volt. Egy pillanat alatt megszabadítottam kötelékeitől, leültettem az oszlop alá a fűbe, megsimogattam a fejét és pár csepp rumot akartam önteni a szájába. De azt remegő kézzel elhárította. Nem kell... rebegte alig érthetően.
LESBIA: Lentulus, te félsz?! LENTULUS: Én? Nem, dehogy! Vérszinü, régi bor Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, Hadd higyjem, hogy a halál messze még! Add Lesbia ajkad szüz biborát! LENTULUS: Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, Melyben karom először átkarolja Szüz testedet, remegő, tiszta vággyal Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...