United States or Australia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tizennégy év óta tudom azt, miről soha sem szóltam, de te kivánod, hogy beszéljünk róla, kezdé leverten s szép szemében könyek jelentek meg szavai alatt. Tizennégy éve, hogy rájöttem arra, miként nem engem, hanem mást szeretsz, s gondolhatod, minő hatást tett az rám a három évig tartó házasság után, ki szerelemből lettem nőd, abban a képzeletben, hogy te is szeretsz...
Sokáig tartott, mig annyira mentek, hogy a férfi beszélt is arról, a miről eddig csak gondolkozni mertek. De én nem tudok majd maga nélkül élni tört ki egyszer belőle s megragadta a leány kezét. A leány csak nézett és mosolygott a nagyon szerelmes szüzek tiszta, boldog mosolygásával s folydogálni kezdtek szeméből a könyek.
Dózia pár percznyi habozás után felöltözött. Fátyola alatt könyek hulltak arczára, mikor a fejedelemnőtől elbúcsúzott, ki megrovó szavakkal mondta el, hogy mennyire nem helyesli ezt az ingatagságot, s nem jósolt jót a jövőre, de nem tett ellenvetést Dózia távozására nézve. A leányokat megpillantván Ernesztine, bámuló fölkiáltást hallatott.
Elkomolyodott, kedves emlékek támadtak föl a lelkében, könyek gyültek a szemeibe és sóhajtott. Alig, alig ismertem meg, Babarczy bátyám. Jól tette, hogy eljött. Él-e még a néni? Csak betegeskedik szegény feje. Hát a műhely? A fiamnak adtam, én már penzióba tettem magamat. Jól megy a munka? Nincs panasz rá. Elhallgattak.
Mihelyt Kardos hirt hoz nekem önről, azonnal sietek fölkeresni, mit nem kell mondanom, hogy ön nélkül nem kell nekem az élet, s jóban, rosszban örökre híve marad Oroszlay Jakab. Dóziának könyek gyültek szemébe e sorok olvasása alatt. Kedves ajka boldogan mosolygott, s miután megcsókolta a levelet, ujra zsebébe rejté és gondolkodott, hogy adhatna hirt Jakabnak, mit eddig lehetetlen volt tennie.
Egyetlen szerelmem, kedves drágám, mondá szenvedélyes föllobbanással az ifjú, s karjába zárva őt, heves csókokkal halmozá a kedves arczocskát, piros ajkat, azután elváltak, mert Klára házának közelében voltak, s Oroszlay visszafordult és ismét a tó partján haladt hazafelé, mialatt Dózia leült a kert egyik zöld levelekkel borított lugasába, hol könyek áztatták arczát nagy boldogságában, de egyszersmind gyötrő keservében, mert csak félig merte magát átadni a reménynek...
Beszéljen, kérem, beszéljen! kiáltott föl Dózia kérő hangon. Megengedi, kisasszony? kérdé a vendég Klárához fordulva. Sőt egyenesen eltiltom! Miért fölkavarni a multat, van a jelenben elég érdekes beszédtárgy. De nekem még soha sem volt alkalmam anyámról hallani, mondá hévvel Dózia s szép szemébe könyek gyültek.
A Nap Szava
Mások Keresik